Volt, aki a rendszerváltás után hamar felismerte, hogy a lelki, kulturális és más engedményekkel érkező új korszak kellemetlen meglepetésekkel is jár. Ha sejtése beigazolódott, váltott. Otthagyta régi munkahelyét, avagy ha az megszűnt, új jövedelemforrást teremtett magának.
Uzon központjában színes cégér adja tudtára az arra járónak, hogy a kis zsákutcában virágkertészet működik. Kónya kertészet – Dísznövények – betűztük a feliratot. A házban régi ismerősünk, Kónya Magdolna fogad. Mesterien megépített fóliasátrak sorakoznak a kertben, s az ég felé emelkedő kékesszürke füstoszlop jelzi, hogy bent nincs hideg. Január elején megkezdték már a virágmagok vetését. A hónap végére kikeltek a növénykék, s most falujukban munkahelyre lelő asszonyok nagy türelemmel pikírozzák a virágpalántákat.
– A kereskedelemben dolgoztam, ahol egy adott pillanatban már kétes volt a jövő, és váltottam. Egyfajta kényszer volt ez. Ebben a mesterségben saját erőmből képeztem magamat, saját kárunkon tanultunk, s így nyertem tapasztalatot – mesélte Magda asszony. – Mi csak termelők vagyunk, nincsen cégünk. A benti munka az én feladatom, a férjem a fóliák mestere, a beszerzést, a piacra szállítást végzi. Még öreg édesanyám is itt tevékenykedik, kell az idősnek a mozgás. Nagy kárt szenvedtünk a hóvihar miatt. Torlaszokkal zárta el az utat a fóliák között, a vastag és nehéz hóréteg sok helyen beszakította a sátrak tetejét. A kert végében még most is másfél méter magas a hótorlasz.
Kónyáéknál nem telelnek virágok. Minden évben elölről kezdik a munkát. Semmilyen hazai virágfélével nem találkoztunk. Minden virág külföldi – többnyire holland – magokból kel életre, amit egy központi lerakattól, forgalmazó cégtől szereznek be, még a virágmagok és palánták számára szükséges tőzeges földet is meg kell vásárolniuk. Ha nem az előírás szerint történik a termesztés, biztos a csőd. Elég egy pillanatnyi gondatlanság ahhoz, hogy végzetes kárral kelljen számolniuk.
Kilenc idénymunkásnak ad kenyeret a kora tavasszal induló kertészet, valamennyien a legnagyobb magabiztossággal, szakértelemmel végzik munkájukat. Itt is, mint az állattenyésztésben, helyhez köt a feladat, a termesztő rabja a munkának. Kónyáék teljesen önállóak, senkitől nem kapnak segítséget, támogatást. Egyre nagyobbak a költségek – víz, tűzifa, munkások fizetése, a virágokat hetente permetezni kell. A kitartó munka árán megteremtett virágözön számára nekik kell piacot szerezniük, ami bizony nem leányálom. Csíkszereda közeli helynek tűnik akkor, amikor gyakran Bukarest piacain kell kínálniuk virágaikat.
– Ezek begóniapalánták, jégvirágok – kezdte bemutatóját Magda asszony. – Ez a gazánia (záporvirág), a szomszédos ládákban színes petúniák százai növekednek a meleg és nedves környezetben. Ez kőrózsa, dohányvirág és a sárga, narancsszínű, majd tarka büdöskék, Tagetes a neve. Nem miénk fajta virágok ezek: holland, német, japán eredetűek.
A környező kerteket még vastag hóréteg borítja. Az éles keleti szél elől jól esik betérni a fűtött, meleg fóliákba, ahol zajlik az élet, a mindennapok megtartója. Hónapok múlva, amikor minden növény virágba borul, fotósparadicsommá válnak a fóliák. Most még csak csirájában él a remény.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
