Grandpierre Atilla, a VHK és a Vágtázó Életerő énekese elmondta, hogy a hír, amely az interneten vasárnap éjjel kezdett el terjedni, eredetileg Balatoni Boli Endre barátnőjétől származik, beszélt azonban a dobos édesanyjával is, akit már a magyar konzul is értesített a halálhírről. A barátnőtől származó információk szerint a halál oka mérgezés lehetett. Enni-innivalót vettek, a zenész rosszul lett, a mentőket ismeretlen eredetű görcsök miatt hívták ki. Balatoni Boli Endre állítólag már a kórházba szállítás közben, a mentőben meghalt.
1986 óta zenélt együtt Balatoni Boli End­rével. "Váratlanul ért a hír, és eddig abban reménykedtünk, hogy esetleg mégsem igaz" – fogalmazott Grandpierre Atilla. Áprilisra azt tervezték, stúdióba megy a Vágtázó Élet­erő, várta a közös munkát. "Készül a VHK-film is, amelyhez áprilisban interjút adott volna Boli" – tette hozzá.
A dobosnak az utazás pénzkereset és életforma volt: az utóbbi 15 évben gyakran utazott Délkelet-Ázsiába, ahol mindig hosszú időt töltött. Mint a halálhírt vasárnap éjjel közreadó Lángoló Gitárok zenei honlapon olvasható, Balatoni Boli Endre első jelentősebb zenekara az 1984-ben alakult Marina Revue volt, ahol már dobosként szerepelt, előtte basszusgitározott a Com­mandóban és a T-34-ben. Egy interjúban az első magyar hardcore zenekarnak nevezte a Marina Revue-t, amelyből olyan, később megha­tározó együttesek nőttek ki, mint a Trottel, az AMD, illetve a Tizedes Meg A Többiek. Ba­la­toni Boli Endre 1986-ban szállt be a legendás etno-punk csapatba, a Vág­tázó Halott­ké­mekbe, amelynek 2001-es feloszlásáig tagja volt. 2008-ban csatlakozott a Vág­tázó Élet­erő formációhoz is, amely öt korábbi VHK-tagból, valamint Szabó Kristóf és Ki­rály Zoltán dobosból alakult. A köztes időkben olyan együttesekben zenélt, mint a Narco Polo, a Magura és a Világfa. A zenélés mellett híres – ahogy ő mondta – csavargó volt, lényegé­ben folyamatosan utazott, bejárta szinte az egész világot, erről blogot is vezetett.