Nagyon későn, mert az egykori kommunista rendszer elnyomói már rég beágyazódtak a román társadalomba, kiépítették érdekeltségeiket, uralmuk alá vonták a legfontosabb ágazatokat, és kinevelték utódaikat. Kampány­célzattal, mert ezzel a gesztussal próbálja visszaédesgetni a Demokrata Liberális Párt és Traian Băsescu azt az elit értelmiségi réteget, amely lassan elpártolt tőlük.
A jogszabály első változatát visszadobta az alkotmánybíróság, mert túl általánosan fogalmaztak a törvényalkotók, nem lehet valakinek a jelöltként induláshoz való jogát megvonni csak azért, mert úgy általában az egykori kommunista nomenklatúra tagja volt – érveltek. Most pontosítottak a kezdeményezők, tételesen felsorolták, milyen egykori pártvezetők, szekuritátés tisztek, besúgók nem választhatóak és jelölhetőek kisebb vagy nagyobb tisztségekbe. És természetesen, ahogy Romániában már megszokhattuk, a törvények személyre szabottak, így szükség volt a kivételekre. Ha egykor azért kerültek ki a jogszabályból a kommunizmus idején nemzetközi vizeken hajózó kapitányok, hogy ne váljék érintetté Traian Băsescu, most a KISZ-ben vezető szerepet vállalókra vonatkozó cikkelyt törölték, hiszen vadonatúj miniszterelnökünk az ifjú kommunisták szervezetének vezetőtestületében volt póttag. S mentesítették a jelenkori felelősségvállalás alól az egykori diplomatákat is, nehogy fennakadjon a szűrőn például Teodor Meleşcanu frissen felkent kémfőnök.
A keddi parlamenti vita azonban nemcsak némelyek kimosdatására, de a bosszúra is alkalmasnak bizonyult. Az RMDSZ javaslatára az egykori ügyészekre is kiterjesztik a jogszabályt, rossz nyelvek szerint Monica Macoveien próbál ily módon bosszút állni.
Az ellenzék máris háborog, és várható, hogy alkotmánybírósághoz fordul, sűrűn hangoztatják ugyanis, hogy alapvető jog a megválaszthatóság. Befolyásos politikusait érintené, nemcsak a bíróság által hivatalosan is besúgónak minősített Dan Voiculescu akadna fenn a szűrőn, de nem lehetne többé honatya Ion Iliescu vagy Viorel Hrebenciuc sem, és véget érne a ’89 előtt szintén ügyészként tevékenykedő Norica Nicolai politikai pályafutása is.
Az egykori kommunista vezetők, besúgók listája ennél sokkal bővebb a mai román választottak körében. Ha az alkotmánybíróság ismét nemet mond, abszurddá válik a helyzet, hisz lehet például államelnök vagy szenátor az egykori elnyomó rendszer haszonélvezője, de nem nevezhetik ki miniszternek vagy államtitkárnak.
Arra jó volt ez a jogszabály, hogy ismét felkavarja a kedélyeket, és nagyon éles vitát váltson ki a román politikusok, a civil társadalom köreiben. Ennél többre azonban nem. Fi­gyelmet elterelni elegendő, egy tisztességesebb politikai osztály, vezetőréteg kialakulásához édeskevés.