Nem tudom, más hogy van vele, bár gratulálok a tatároknak, amiért Romániában számuk növekedésnek indult, mégsem vigasztal a dolog.
Ahogy az sem, bár elégtétellel tölt el, hogy az ukránok hasonlóképpen gyarapodtak az új népszámlálás előzetes adatai szerint, azt pedig természetesnek tartom, hogy a romák mind lélekszámban, mind százalékarányban a demográfiai valósághoz egy hajszállal közelebb kerültek a mutatók szerint. Bár egy hajszál igazán nem sok, s legfeljebb arról van szó, hogy egy hajszál választja el az adatot a hamisítástól, hiszen a romák reális súlya, nyílt titok, egészen más. (Ha ezzel számolnánk, mind a többségi nemzet, mind a magyar kisebbség még rosszabbul járna.)
No de hadd szólok vigasztalanságom mélyebb okáról: saját népközösségem cseppet sem "szerepelt" jól e számbavételen. Pontosan az keserít el, hogy az adatokat a tényleges helyzethez közelítőnek fogadom el. Ezek szerint ugyanis Erdély magyar népének mind szétzilálódása, mind fogyása minden kétséget kizáróan folytatódik. Ráadásul kiderül, az első világháború utáni harmadik kivándorlási hullámot a kilencvenes évektől máig hatóan megtetézi egy olyan vándormunkás-áradat, mely a nemzet legéletrevalóbb, mert fiatal, felkészült vagy legalábbis tettre kész részét sodorja magával, és ezzel a számbeli veszteségnél is nagyobb csapást mér rá. Nagyobbat, mert ez már a jövőjét aknázza alá, az eddig tápláló forrásokat apasztja el.
Nem vigasztal az sem, hogy a megélhetést keresők jó hányada fennakadt az első, útjába eső állam munkaerőpiacán, s az történetesen az anyaországé. Nem vigasztal, Magyarországnak ugyanis munkaerőgondjait másképpen kellene megoldania. Miként Nyugat-Európának sem a kontinens keleti felét kellene embereitől megfosztania ahelyett, hogy itt teremtene nekik munkahelyeket, felzárkóztatva az eddig mostoha sorsuk dilemmáival nem sok eredménnyel megküzdő peremállamokat és nemzeteket a maga emberibb színvonalához.
Ezek után Erdélynek, úgy vélem, újraéledésre lenne szüksége, nem pedig, ami ma még folyik, ember- és tőkekivonásra, termelőkapacitásai elsorvasztására, illojális konkurenciára. Ha az EU ad magára, és egységét szorosabbra kívánja fogni, akkor a Kelet felemelésére célzottabban kellene törekednie, akár áldozatok árán, és hasonló szellemű fordulatra van szükség a magyar nemzetpolitikában is. Hazai berkeinkben pedig olyan önvizsgálatra, amely az eddig követett elvek és célok felülvizsgálatára szólít. 1990 óta ugyanis közel félmilliós (!) veszteséggel kellene elszámolni.
