Az unió még 1999-ben hozott döntést a ketreces tartás körülményeinek javítására, a tagországoknak így 12 év állt rendelkezésükre a ketrectípusok feljavítására vagy kicserélésére. Az új állatjóléti szabályozás szerint egy tojótyúknak legkevesebb 750 négyzetcentimétert kell biztosítani élettérként, a ketreceket el kell látni fürdőző és kapirgálásra alkalmas tálcákkal, ülőrudakkal. A ketrecek kicserélése, feljavítása természetesen jelentős befektetés, és piaci hátrányt jelentett az előírást betartók számára a "bliccelőkkel" szemben.
Az unió még januárban felszólította Romániát és további 12 tagországot, hogy haladéktalanul alkalmazza a tojós tyúkok tartására vonatkozó állatjóléti követelményeket. Akkor Románia 95 százalékban tartotta az új, feljavított ketreces tartásra vonatkozó előírásokat. A február 20–26. közötti időszakban a tojás termelői ára változatlanul 35 bani volt, bizonyos nagyvárosi áruházláncokban viszont 1,1 lejt kértek érte – a drágulás oka tehát egyértelműen a kereskedőknél, a köztes felvásárlóknál keresendő.
A hazai termelés a téli időszakban képtelen kielégíteni az étkezési tojásszükségletet, így 15–20 százalékos uniós tojásimportra szorulunk. Éves átlagban jobb a helyzet, a hazai "tyúkászatok" az éves szükséglet közel 95 százalékát képesek saját termelésből biztosítani.