Pedig igencsak kis halat fogtak, s nem is a legnemesebb fajtából. Az ifjú ember a rendszerváltást gyógyszerész technikusként érte meg, ahogy módja nyílott rá, alapított is egy magángyógyszertárat, majd a kollégáival való megegyezés dacára eladta azt egy országos patikahálózatnak. Mert ambíciói nagyok voltak, ellenzéki színekben a politika porondjára lépett, s annyi RMDSZ- és kormányellenes nyilatkozatot darált el az évek során, hogy unalom volt hallgatni. Most Ritli László egészségügyi miniszternek osztályvezetőre vagy igazgatóra van szüksége, s mert okos ember a román egészségügy trágyadombján nem nagyon kíván kapirgálni, s emiatt jobb nem akadt, beérte egy háromszéki, pártját harminc ezüstpénzért eláruló emberrel. Hogy miként egyezteti össze leendő funkcióját eddig hangoztatott kijelentéseivel, miszerint az egészségügy lerohadt, a gyógyszerellátás kritikán aluli, az előző kormányok alávaló módon felduzzasztották az ágazatban dolgozók létszámát stb., intézze el majd magával és megbízóival.
A helyi politikai élet sokat nem nyert, a megye gyógyszerésztársadalma sem veszített. Úgy tűnik fel, kifogytak a megbízható káderekből, s kénytelenek az ellentáborból átcsábítani egy-egy alkalmas akárkit.
Régi vicc jut az ember eszébe: Kohnt fejbelövéssel fenyegették a milícián, s mikor kiengedték, örömmel újságolta Iciginek: Te, ezeknek már golyójuk sincs!