A kopogtató is jelképes, mert bár valóban bekopogtattunk a nagybaconi Kenderes utcában Bardocz István faragómesterhez, de ugyanakkor a műhelyből kiszűrődő kopogtatás adta hírül, hogy a szerencse kitartott mellettünk, a keresett faragóművészt otthon találtuk.
– Nagybaconban születtem 44 évvel ezelőtt – kezdte a bemutatkozást. – Itt gyermekeskedtem a Kenderes utcában. A faragással már gyerekkoromban megismerkedtem. Bartha József tanítómmal kezdődött a szerencsém, aki már az elemiben, a kézimunkaórákon megismertette velem a fafaragás szépségét-örömét. Nyolcadikosként már faragtam, 1989 után évente részt vettem a csernátoni faragótáborokban, hogy képezzem magam. Kikerültem Magyarországra, ott folytattam a faragást. Részt vettem a fóti faragótáborban, egy kaput készítettem ott, s asztalosszakmában jártasak lévén, egy kazincbarcikai kastély belső díszítésén dolgoztunk. A csernátoni kollégákkal együtt részt vettünk a miskolci deszkatemplom felújításában, és a szerencse folytán egy gyomaendrődi szakiskolában több évig szakoktatóként tanítottam a fafaragást. A Magyarországon keresett pénzemből építkeztem, gépeket vásároltam.
Bardocz István szerényen sorolja sikereit, pedig tagja az Erdélyi Kémíves Céhnek, az erdélyi kézművesek érdekszervezetének. Az első nagy kötött székely kaput a vargyasi Máthé Ferenc mesterrel közösen készítette a bardoci református paplak elé, egyet meg a helybeli, szintén református paplak elé.
Minket felette érdekeltek a faragott fejfák, pontosabban az, hogy Bardocz István ismerte a témakörrel kapcsolatos szakirodalmat, és motívumvilágában nem használt más, idegen díszítőelemeket, csak azokat, amelyeket a régebbi szakirodalom (Huszka, Malonyai, Balassa) őrzött meg máig számunkra.
– Számításba veszem a pár jellegzetes baconi mintát, de itt a régi fejfák sem voltak túldíszítve – mondta. – Az én egyik baconi formájú munkám az, amelyet a helybeli református imaház elébe állítottak a magyar szabadságharc 150. évfordulójának emlékére.
Lehangoló kissé, hogy a recesszió érezteti itt is hatását: kevesebb a megrendelés. Bardocz István – egyfajta meglepetés számunkra – az árkosi fiatal múzeumi gyűjtő, Bálinth Zoltán bennvalójához készít gyalogkaput. "Szívesen foglalkozom régi népi bútorok javításával is – mondta –, jelen pillanatban is Bálinth Zoltán régi bútorait javítgatom, meg egy régi, kézzel hajtható esztergát, szalagfűrészt." Bardocz István munkáit, sok-sok türelemmel "faragva-hímzett" szép kis dobozait, nemes fákból vágott deszkákba (égerfa, szilva, vadkörte stb.) bicskával vésett, faragott fedelű szelencéit bárki megcsodálhatja.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
