Visszatérve a március 15-i ünnepségekre, kétségtelen, a legtöbb résztvevő a Fidesz budapesti rendezvényén volt, ahol több ezer, a magyar politikát és személyesen Orbán Viktort támogató lengyel szimpatizáns is megjelent.
A nagy Fidesz-rendezvényen először Szájer József EP-képviselő beszélt, már ő élesen bírálta az unió szerinte Magyarországgal szemben elfogult politikáját. Hangsúlyozta: Magyarország leginkább a kettős mérce eltörlését szeretné, azt, hogy minden országot ugyanolyan elvek alapján, tárgyilagosan ítéljenek meg, s ne előzetes, esetlegesen elfogult információk alapján. Ezután Orbán Viktor miniszterelnök tartott gyújtó hangú beszédet, amelyben, utalva az Európai Unióval és a Nemzetközi Valutalappal folytatott vitákra, nagy egyetértés és tapsvihar közepette jelentette ki: Magyarország nem lesz gyarmat, nem lesz a nemzetközi pénzvilág gyarmata. * A szocialisták az idén Esztergomban tartották megemlékezésüket, Mesterházy Attila pártelnök nem a március 15-i eseményekről emlékezett, hanem a kormányt bírálta, szerinte katasztrofális gazdaságpolitikája és a gazdasági szabadságharc csőd felé taszítja az országot. * Orbán Viktort személyében is támadta a Demokratikus Koalíció rendezvényén Gyurcsány Ferenc, azt állítva, hogy két év alatt sikerült megteremtenie a nyomor országát. Ide csak annyit, ha ez igaz, nem az elmúlt két esztendőben teremtődött meg, a magyar lecsúszásban alaposan benne van a szocialisták és Gyurcsány elhibázott kormányzása. Erről azonban ma már megfeledkeznek, Gyurcsány Ferenc egyébként meghirdette olasz mintára az ún. "tiszta kezek" mozgalmát, hangsúlyozva: fel kell lépni a gazdasági élet Fideszhez köthető oligarchái ellen. Ez megint kissé bizarr, ezt a mozgalmat valahogy azért mégsem annak a levitézlett miniszterelnöknek kellene meghirdetnie, akinek kormányzása alatt uralgott a korrupció, s egymás után zajlottak a hol botrányt kavaró, hol lecsengő umbuldák, s azokban a korrupciós ügyekben sincs egyelőre előrelépés – gondolunk itt az erzsébetvárosi polgármester enyhe első fokú ítéletére, vagy a Hagyó Miklós-perre és a BKV-ügyekre, vagy a sukorói botrányos telekspekulációkra. Ezek az ügyek nagy csinnadrattával indulnak el, aztán leállnak, s vagy az ismétlődik, ami már a Postabank és az egy időre Bécsbe "menekülő" Princz Gábor ügyében, hogy nevetségesen enyhe ítélet születik, vagy az, ami a csalásokkal vádolt bróker Kulcsár Attila ügyében, ahol hosszú évek ügyészi munkája veszett kárba, a bíróság ugyanis perújrafelvételt rendelt el. Hogy a tíz éve húzódó Kulcsár-ügyben egyáltalán lesz-e belátható időn belül ítélet – megjósolhatatlan. * De vissza a rendezvényekre. Vona Gábor, a radikális Jobbik ülésén szintén Orbán Viktort bírálta, kettős beszédét ostorozta: egyfelől gazdasági szabadságharcot hirdet, másfelől minden uniós elvárásnak azonnal, készségesen eleget tesz. * A Fidesz-nagygyűlést leszámítva a legtöbb résztvevő a Milla és a Szolidaritás civil mozgalmak közös rendezvényén volt, ahol szinte mindegyik, sokszor egymásnak is ellentmondó felszólaló a kormány szociális és gazdaságpolitikáját bírálta. * A Lehet Más a Politika rendezvényén voltak a legkevesebben, noha a kis ellenzéki párt épp ezekben a hetekben hirdette meg az alaptörvény bizonyos pontjaira vonatkozó népszavazás kezdeményezését. Ha sikerül egyáltalán összegyűjteni a kétszázezer aláírót, az LMP nagyot léphetne előre, így minden radikális parlamenti diskurzusa ellenére az eljelentéktelenedés veszélye fenyegeti.
