A Discovery tévécsatorna őrült foglalatosságai között lehet látni a kézzel való halászatot – amit a természethez való visszatérés egyik formájaként is lehet értelmezni. A képsorok láttán egyértelművé válik, hogy mielőtt az első halvadászok kitalálták volna a horgot vagy hálót, kézzel halásztak.
Az új őrület nem arról szól, hogy a vízben úszkálva próbálják az ügyetlenebb egyedeket elkapni, hanem a fenéklakó halakat cserkészik be ilyen módon.
Az Amerikai Egyesült Államokban külön "szakágként" gyakorolt módszer alapja, hogy a harcsafajok közül néhány a sekélyebb vizekben lévő üregekbe, gyökerek közé költözik be, és csöndben lesve, mozdulatlanul vár áldozatára. A "kézzel halász" tudja ezt, és miután bemegy a vízbe, az esélyes helyekre bedugja a kezét, és elkezd az iszapos vízben tapogatózni – miközben nem lát semmit, ami, persze, fokozza az izgalmakat. Ha szerencséje van, és egy harcsa leshelyét tapintja ki, akkor több lehetőség merül fel. Jobbik esetben a hal ráharap a kezére, ha elég nagy a szája, be is kaphatja. Ilyenkor a halász jól megmarkolja a hal erős alsó ajkát, és kirántja a vízből, így kisebb-nagyobb bőrsérülésekkel, sebekkel ugyan, de megvan a zsákmány.
Ha nincs ekkora szerencséje, a harcsa teljes súlyával nekiront, vagy kivágódik a lába között, és elúszik a vízben. Ha az erőviszonyok olyanok, a nagy hal le is ránthatja a halászt a víz alá. A harcsák könnyen megnőnek embersúlyúra is, így akár komoly harcra is lehet számítani, tehát egyáltalán nem veszélytelen ez az új őrültség.
Mielőtt valaki elindul kézzel harcsát fogni, azt is érdemes tudni, hogy sokszor kígyó vagy más, harapós, szúrós állat lakik a harcsatanyának hitt helyen.
Mindenképpen, a "kézzel halászás" a szabadidő eltöltésének érdekes és izgalmas formája lehet. Akár Háromszéken is, hiszen tudunk arról, hogy a Besenyői-tóban, az erdővidéki Olt-holtágban ötven- kilósnál is nagyobb harcsákat fogtak. Hogy mit szólnának a kézzel halászáshoz a horgászvizek felügyelői, arról nem tudunk nyilatkozni...
(A Discovery.com nyomán)
