Tizennégy résztvevőt jegyeztünk. A megye, a városok képviselői arrafelé se néztek, egyedül a prefektúra képviseltette magát. Na de hiányoztak a sportegyesületek, az iskolás sportklubok (a sepsiszentgyörgyi, a kézdivásárhelyi) képviselői is. Ilyen csorba, ilyen foghíjas részvételt még nem láttam (pedig mindeniken ott voltam) a megye történetében. Ilyen helyzetben egyszerűen nem kellett volna megkezdeni a gyűlést. Kinek, kiknek szóltak a beszámolók, melyeket szép sorjában Gheorghe Carcadie (MSC), Csutak Tamás (sport) és Tischler Ferenc (ifjúság) olvasott fel? Az igazgatóság, az MSC pár dolgozójának? A beszámolók nem szépítgették a tényeket, a tárgyilagosság sugárzott belőlük, az aztán más kérdés, hogy amit sugároztak, megfelelt-e elvárásainknak.
A három beszámolót követően a fővárosi Lucian Vasiliu, a legfelső fórum képviselője tartott közel félórás értékelőt, beszélt az országos sportmozgalmat sújtó pénzhiányról, a sportban egyre jobban felerősödő érdektelenségről (ennek egy példája ez a közgyűlés is), a befulladt pályaépítő-programokról (sportcsarnok, jégpálya)... Végül azzal zárt, hogy ő még reménykedik a jó visszatérésében.
Közben beszaladt a "sportigazgató", Ma­rian Ştiopu is, akinek rövid hozzászólása hűen tükrözte megyénk sportmozgalmának pillanatnyi helyzetét. Egy hozzászóló volt, Jancsó Gábor, az MSC női kézilabdacsapatának segédedzője. A mester a sportpénzek elosztását bírálta – jogosan és helyesen.
Mindent összegezve, ez a közgyűlés tökéletesen tükrözte megyénk sportjának lefelé tartó útját. (áros)