Húsvét szavunkkal a magyar nyelv az ünnep lényegét a leginkább kifejezi, úgy tudom, a délszláv horvát és a szlovén nyelv húsvét szava sarjadt át a mi nyelvünkbe. Szavunk nagyon régi, első okiratos adatolása 1211-ből való.
A szóhasználat valószínű, összefügg azzal is, hogy "húsevő" népség vagyunk, táplálkozásunkban a hús mindig is fő helyet foglalt el.
Megfigyelhetjük, hogy a hús húsvéti magunkhoz vételének a mi esetünkben nemzeti jellege is van, az ünnep vallásos kötődése nyilvánvaló, de ezek a keretek, különösen a modern korban igen szélesre nyíltak. Figyeljük meg, hogy húsvét tájékán a húsvéti sonka, a húsvéti bárány és egyéb húsféleségek milyen mértékben és arányban vannak jelen a közbeszédben és a családi költségvetésben, s a közgondolkodásban. A visszafogottabb táplálkozás hívei természetesen ezt az ember hedonikus hajlamaként értékelik, de tény az, hogy ezek nélkül a kereszténység egyik legnagyobb ünnepe, amely átlépte a felekezeti határokat, soványra sikeredik.
Természetesen, húsvét lényegét nem csupán a böjt utáni húsevés szakrálisnak is mondható szokásában kell keresnünk. Húsvét a tavaszi megújulás, a kikelet, a természet feltámadásának ünnepe, Krisztus halottaiból való feltámadása a legátfogóbb és legnagyobb mélységű szimbólum, metafora. A feltámadás vallási jelentése vonzatával együtt a természet megújulásának az ünnephez kötődő sarkköve. Húsvétkor a megújuló természet kinyílik, virágba borul. Ennek a jelenségnek a vonzata, hogy húsvét a költészet felé nyit. Egyik vallási-világi ünnepünk sem annyira költészetet, művészeteket ihlető, mint húsvét. A rímfaragó óvodáskorú gyermektől a műköltészetig szélesedik a skála. Húsvét emelkedett ünnepélyességét az egyházi szertartások alapozzák meg.
A húsvéti locsolkodás vonzata szintén a megújulás, a tisztálkodás és a termékenység. Érdemes megfigyelni, hogy az "átkosban", amikor a vallásos ünnepekre "rájárt a rúd", húsvét új színekkel gazdagodott, a locsolkodás gyakran torkollott házi ünnepségekbe, és főleg a locsolóversek révén, a szokásokat átszínezte a férfi-nő viszonyára, a termékenységre utaló pajzánság és pikantéria.
Húsvét hétfő a mély szegénységben élőknek az "egyszer jóllakni" lehetősége is. A tavaly ezen a napon Erdővidéken akadt dolgom, s ott találkoztam kinn, a mezőben egy nagy csapat magyarhermányi gyermekkel. Vidámak, kedvesek, szimpatikusak voltak, és csiricsáré műanyag zacskóik tele piros tojással. És mentek a szomszéd faluba, hogy a "termést" onnan is begyűjtsék. És a sánc martján nagyokat lakmároztak a festett tojásból. Az egyszínű tojásokat törték fel, az írott és hímes tojást kímélték.
Öröm volt nézni.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.