Az öntöző- vagy locsolóverseket a népköltészet elevenen élő műfajaként tartjuk számon. Olyan folklóralkotásról van szó, ami falun, városon egyaránt él, sőt, mintha naprakészen "figyelné" a körülöttünk zajló eseményeket, azokhoz igazodik, azokat igyekszik versbe szedni.
Se szeri, se száma a tréfás-humoros versélményeknek, de egyre inkább elterjedőben az erotikus-sikamlós rigmusok is. A locsolkodás szokásának visszaszorulásával azonban itt is változásokra lehet számítani. Lehet, hogy eljött az idő, amikor a húsvéti versekre is jobban oda kell figyelni?
Isten áldja meg e háznak gazdáját,
Fenyőgallyal rakja meg udvarát,
Piros hajnal után vonja fel a napját,
Vígan megélhessük húsvét másadnapját.
(Szakács Imre, 14 éves, Gelence, 1970)
*
Vízbevető hetfű, nekünk es úgy tetszik,
Lássuk a utcákon, hogy egymást öntözik.
Mü es elindulánk annak módjával.
Kérünk piros tojást, igen, de párjával.
Ha párjával adják, meg fogjuk köszönni,
Ha pár nélkül adják, nem fogjuk elvenni.
(Lemhényi Kis László, 43 éves, Kézdikővár, 1978)
Kakas Zoltán gyűjtése
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
