Nem ,,tabula rasa"-ként születtünk a világra. Szüleink parányi ivarsejtjei adják össze kezdeti, egyelőre rejtőző örökségünket. Hogy majd valamit kezdjünk vele.

Hacsak nem egypetéjű ikrei születnek az anyának (ezek génállománya teljesen azonos), bizony nem fele-fele arányban leszünk apánk-anyánk fiai-lányai! Vegyük elő tudós könyveinket, lapozzuk fel egykor gyakran forgatott biológiakönyvünket, mert íme: annak az esélye, hogy egyforma ,,szülőkópiák" szülessenek, igencsak kicsi: a megtermékenyítéskor egyesült két kromoszómaszerelvény szorzata a 23. hatványon, tehát 2²³ x 2²³, vagyis 70 000 000 000 000! Azaz: ennyi gyermek születése esetén fordul(hatna) elő egy újra azonos. A mai családokban az egy-két gyermek még a mendeli, ún. hasadás törvényét sem igazolhatja.

A kromoszómák (a 46) az öröklődés sejttani, a gének az öröklődés molekuláris egységei. A DNS-t (dezoxiribonukleinsav) a sejtmag kromoszómáiban a sajátos ,,kettős hélix" csavarodott, létraszerű elrendezésében négy nukleotid (dezoxiadenilsav, dezoxiguanilsav, dezoxicitidilsav és dezoxitimidilsav) alkotja ,,a létra rögzítőinek" megfelelő (kötelező) kapcsolódásával. A szerkezet bővebb ismeretét olvasóink több, ma elérhető forrásból tanulmányozhatják, mi itt ettől eltekintünk. Szá­munkra itt és most az a fontos, hogy a tulajdonképpeni genetikai öröklődés a DNS-től, ennek bázissorrendjétől függ, attól a genetikai információtól, amely a maga rendjén meghatározza az utódszervezet életfolyamatait. Azaz tulajdonképpen a Johannsen által 1909-ben bevezetett gén fogalom (akkor még nem volt rá ,,ismeretfedezet") korszerű felfogásunkban és a bizonyítékok birtokában nem más, mint a kromoszóma DNS-ének egy szegmentuma. A több százezer génből mindössze kb. hatvanezernek van meghatározó genetikai jelentősége. De ez sem kevés!