epsiszentgyörgy központjában elvált két barátjától, és gyalogosan indult szálláshelyére. A fiatalember hangsúlyozza, nem volt ittas. Elmesélte, amikor a Mikó Imre-szoborral szembeni sarokhoz ért, az út túloldalán álló két csendőr intett, hogy menjen át hozzájuk. Az ilyenfajta felszólításnak nem tett eleget, erre a csendőrök jöttek át, kérték az igazolványát. Útlevele nem volt nála, ezt magyarul és angolul is mondta, de a zsandárok csak románul beszéltek. Mondták, menjen velük, de ő nem akart, erre karjánál fogva megragadták, s erőszakkal átvonszolták az úton, a parkban egy padra leültették. Úgy értette, azt kívánták, vetkőzzék le, megkérdezte, mennyire, s azt válaszolták, a kabátját vegye le. Nem akart vetkőzni, elővette telefonját, s megengedték, hogy beszéljen. Felhívta barátnőjét, s átadta a készüléket az egyik csendőrnek. Románul értekeztek. Barátnője felajánlotta, hogy odaviszi az útlevelét, de megelégedtek annyival, hogy bediktálja nevét és születési adatait. A csendőr nyomatékosította, hogy Romániában vagyunk. Hozzáfűzte: örvendjenek, hogy a férfit nem kísérték be a csendőrségre. A barátnő nem érti, miért kellett ezt ilyen fenyegetően mondani, szerinte nyugodtan bekísérhették volna, amíg odaviszi az útlevelét.