Jól érezzük magunkat a társaságában, abban a szellemi-lelki környezetben, amit rövid idő alatt megteremt számunkra, és amelyben vele együtt valljuk, ki lehet egyenesedni. A Kossuth-díjas mesemondóval a Szent György Napok vendégeként kedden találkozhat a sepsiszentgyörgyi közönség.
A mesékben minden ott van, amivel az ember foglalkozik – állítja Berecz András, mégis, amikor szentgyörgyi fellépése előtt arról kérdeztük, mivel lepi meg a háromszéki közönséget, azt mondta, amit nem tud mesében elmondani, azt dalban fogalmazza meg, és fordítva. "Ami eltűnik egyikben, az feltűnik a másikban" – mondta lapunknak Berecz Andrást, akit tegnap telefonon értünk utol, éppen roppant tehetséges, sokszor díjazott tizennégy éves fiát kísérte zongoraturnéra – vele és többi gyermekével többször lépett együtt színpadra Magyaror­szágon. A néphagyományozás családi modelljét lehetne róluk megmintázni, bár ezt ők nem szeretnék, nem olyanok, akik ezzel dicsekszenek. A mesemondó korábban Ma­ros­vásárhelyen nyilatkozta: "Pesten mintha a felit értenék, Erdélyben mintha a dupláját. Itt azt is értik, amit én nem értek." Többek között ezért is szereti az erdélyi közönséget, de arról, ami ennél is közelebb áll szívéhez, lapunknak azt mondta, "visszaviszem a mesét, a dalokat oda, ahonnan hoztam".
Berecz András 1985-ben kapta az első elismerést, akkor a Nép­művészet Ifjú Mestere címmel tüntették ki, mára állami és szakmai kitüntetések egész sorát tudhatja magáénak, köztük: Magyar Művé­szetért-díj, Magyar Köztársa­sági Arany Érdem­kereszt, Magyar Örök­ség-díj, Alter­natív Kossuth-díj, Kossuth-díj. Az első dalokat édesanyjától tanulta, és a mese iránti elkötelezettségét, szeretetét is a szülői házból hozta. Azt a hatalmas dal- és mesekincset, amit Berecz András felgyűjtött, lemezek, CD-k, rádió- és televíziós felvételek őrzik, mentik át az utókor számára, mindezek ellenben nem helyettesíthetik az élő előadás élményét.