Erdély-szerte, az egész Kárpát-medencében hatalmas az aggodalom: mi lesz, ha az RMDSZ — az erdélyi magyarság hajdanvolt egységes képviseleti szervezete — nem jut be a brüsszeli parlamentbe?
Mi lesz, ha az RMDSZ két és fél derék képviselője helyett csak Tőkés László képviseli Bethlen Gábor — vagy közelebbi eszményképhez nyúlva —, Kós Károly magyarságát az európai honatyák között? Mert mi lesz, ha egyetlen személy képviseletében Erdély magyarsága úgy lép be az európai politika alakítói közé — újabb kori története során először —, mint önmagát megmutatni, megvalósítani akaró nem nagy, de saját magát képviselő önálló tényező? Ha egyetlen ember ugyan, de egyenes derékkal, az eszményi Ember magabiztos méltóságával próbálja rádöbbenteni Európa legtekintélyesebb fórumán a politika alakítóit arra, hogy másfél millió ember önmaga kezébe akarja venni sorsa alakítását a szó teljes értelmében, hogy minden dolgában maga akar dönteni, önálló entitásként akarja szolgálni a számára rég kinevezett államot, és még inkább azt a civilizált világot, amely a szemünk előtt próbálja felépíteni önmagát.
Mert ez az autonómia. Jog ahhoz, hogy magad rendelkezz önmagaddal. A szabadság kifejezése jogi nyelven.
Ezt képviseli Tőkés László másfél millió ember jobbik énjének kifejezéseként.
A másik alternatíva: két és fél RMDSZ-es képviselő. Ők az RMDSZ-t képviselik.
Azt az RMDSZ-t, amely a mostani választás eredményétől függetlenül már megbukott mint a magyarság egységes képviseleti szervezete.
Tényszerűen és számszerűsíthetően először akkor, amikor 140 000 erdélyi magyar Tőkést nevezte meg képviselőjelöltjének. Megbukott, mert az egész magyarság képviseletét vállalta, 140 000 ember pedig még a mi számarányaink viszonylatában sem elhanyagolható mennyiség. Megbukott mint politikai párt — amivé önmagát degradálta —, mert feladta saját programját, amelynek ha torzan, szemelvényesen, de mégiscsak köze volt az autonómia elvéhez. Végérvényesen megbukott, amikor egy hete Marosvásárhelyen ízléstelen erőfitogtatás közepette átvette maga teremtette ellenfelének programját, elismerve, hogy csak Tőkés László magatartásának van létjogosultsága.
Megbukott, mert nem tudta megtartani az RMDSZ Isten kegyelméből kialakított egységét, aminek létét köszönheti, mert tizenhét éves működése következetes folyamatosságában nem tudta vagy nem merte megnevezni vagy vállalni a szervezet céljait: az autonómiát. Ami tudat alatt mindvégig az egységes fellépés összetartó eszméje volt. Márpedig még a politikában sem lehet célt érni úgy, hogy meg sem nevezik a célt. Mert a vezetés elhitte magáról, hogy mindent jobban tud, mint a választói, és akaratuk ellenében is eljárhat nevükben. Nem azért bukott meg, mert nem ért el sikereket, hanem mert a félsikereket, a látszatsikereket diadalként próbálta feltüntetni. Nem azért bukott meg, mert vezetői árulók vagy rosszhiszeműek lennének, hanem mert elsüllyedtek a napi politikai kínok posványában. Mert ennyi tellett tőlük.
Nos, mi lesz, ha...?
Számomra a választás eredményének alternatívái közül egyetlen az elfogadható: ha egyedül Tőkés László jut be az Európai Parlamentbe, ha egyedül Tőkés László. Mert egyedül képviseli az erdélyi magyarsághoz méltó autonómia eszményét, mely egyetemes érvényű, kiterjed az élet minden vonatkozására és területére.
Válasszuk tehát Tőkés Lászlót!
Hétfőtől pedig új egységben, biztosabb alapokon próbáljunk megépíteni egy új RMDSZ-t.
Gajzágó Márton
