Még mindig sok baromfitartó nem almoz, pedig ennek fontossága ismert. Előnyei: szigetel, nedvszívó (télen csökkenti az ól páratartalmát), gázmegkötő, az ól tisztán tartására kevesebb gondot kell fordítanunk, tisztán tarthatók a tojások.
Almozásra használható kukoricacsutka törten vagy egészben, gyaluforgács, szecskált kukoricaszár, szalma. A darabolatlan kukoricacsutka hátránya, hogy a tyúkok nem képesek mélyen átforgatni, nem keveredik megfelelően a trágyával. Ezen az almon a tojások termékenysége sem tökéletes, mert nem tudnak rajta elég biztosan állni az állatok. A szalmatörek könnyen vizesedik, összeáll, elsősorban fiatal állatok óljába való. Az árpaszalma szecskája nem alkalmas alomnak, a közte levő szúrós toklászok szemgyulladást okozhatnak. Csirkék óljában ne használjunk tört kukoricacsutkát és fűrészport sem, mert az állatok megeszik. A fűrészpor száraz állapotban erősen porzik. Jó alom a gyaluforgács, de fűrészpor ne legyen közötte. Az almot 5–25 cm vastagságban egyenletesen terítsük el, csak egy baromficsoportot neveljünk fel rajta. Új állomány behozatalakor távolítsuk el a régi almot, alaposan takarítsunk és fertőtlenítsünk. Ha szükséges, az almot időnként felül kell szórni frissel.
A baromfitrágya értékes talajgazdagító anyag. Háromszor annyi nitrogént és hatszor annyi foszfort tartalmaz, mint a szarvasmarháé, kertekben, zöldségesekben kiválóan hasznosítható.
