"A cserkészet nem tantárgy, hanem életforma. Sokkal több, mint amit az iskolástáska tartalmaz." Ennél találóbban aligha fogalmazhatta volna meg Gaál Sándor jelenlegi csapatvezető, a Romániai Magyar Cserkészszövetség elnöke 1990 utáni újjáéledésének két évtizedén át, hogy mit is jelent a cserkészet. A első magyar cserkészmúzeum szombati sepsiszentgyörgyi avatóján elhangzott gondolatokat az ünnepségen jelen levő mintegy kétszázötven cserkész igazolta, aki a cserkészfogadalom megújításával erősítette meg az elmondottakat.
A Kórház utcában lebontásra váró, lepusztult épületet egy esztendő alatt varázsolták csapatotthonná a sepsiszentgyörgyi cserkészek, gyermekek és felnőttek dolgoztak önkéntesen legalább kétezer órát azért, hogy a romos épületből a közösség számára otthont, találkozóhelyet, az erdélyi cserkészet történelmét bemutató székhelyet teremtsenek. Megmenekült egy épület, és született egy közösségi létesítmény.
Az avatóünnepségen Gaál Sándor hangsúlyozta: "A társadalom még manapság is keveset tud a cserkészetről. Vannak, akik egyszerű környezetvédőknek néznek, mások egyenesen félkatonai szervezetnek tekintenek. Kevesen tudják, hogy a cserkészet a világ legnagyobb taglétszámmal rendelkező ifjúsági szervezete, mely Isten, haza, embertárs és természet iránti szeretetre nevel. Közelebb visz Istenhez, növény- és állatismeretet ad, földrajzi, meteorológiai, csillagászati tudnivalókkal lát el; történelmi és néprajzi kultúrát gyarapít; az egyszerhasználatos világban megtanít megbecsülni értékeinket és környezetünket; kézművességet, építkezési fogásokat, ételkészítést oktat; a ma már annyira elhasznált és kihasznált környezetünk védelmére, az egészséges emberi kapcsolatokra nevel." Bancea Gábor református lelkész az emberek közötti szeretet fontosságáról, Szabó Lajos plébános, kanonok az Isten, haza, embertárs szolgálatáról beszélt; Sztakics Éva alpolgármester az összefogás erejét hangsúlyozta, aminek segítségével megvalósult a cserkészek két évtizedes álma; Arató László, a Magyarországi Cserkészszövetség képviselője arra hívta fel a figyelmet, az embert boldoggá az teszi, hogy másoknak önzetlenül segít.
A szalagavató után a jelen levő sepsiszentgyörgyi, kézdivásárhelyi, gelencei, kovászna-vajnafalvi, szentkatolnai csapatok meglátogatták a cserkészmúzeum és -székház kiállításait, közös ebéden vettek részt, majd belekóstoltak a Szent György-napi forgatagba, amiről többen azt mondták: amit láttak, az mulandó, amit a cserkészetben tanultak, az maradandó.
