De azért jólesik kiülni. Nézni másokat, nevetést, álmokat. A nyögdíjból – így mondják, hogyan is másként? – sörre most futja. Egy pohárból mindketten. Nem törölik meg az edény szélét. Belülről mosolyognak. Fiatalasszony, szerényen öltözött (turkálóból talán?), hangosan magyaráz. "Sanyi dolgozik, s fáradt, s őt nem érdekli." Sanyi húzza az igát. Hogy egyik napról a másikra. Műszak után falura, kert, mező, futás haza, gyors mosdás, lezutty a tévé elé, holnap egy másik nap, vissza a gyárba. Míg van, hová, míg van, aki. Nem ez a jellemző. Más Sanyik ki a térre, kölyköt az ugrálóba, neki is teljék kedve, asszonyt a vásárba, legalább szemét legeltesse, valami apróságot esetleg, és akkor lezserül elő az ötvenest, holnap jut-e kenyérre, szalonnára? A koma, rég nem találkoztak. Mert hát ugye, az ember csak gürcöl és téblábol, mi lesz így ebből a világból. A találkozás örömére... Mindkettő abban reménykedik, a másik hívja meg egy italra. Nehezen találnak helyet. Család rendben? Meló a régi? Még mindig minimálbéren fizet a patron? S halottad-e, megbukott a RMDSZ? Ja, hogy az egész kormány? Mindegy, hulljon a férgese. De az a nagy kérdés, te koma, hogy most osztán jobb lesz-e? Jobb a fenét, egyik tizenkilenc... No, egészségünkre. Csattan a két műanyag pohár, hab kilöttyen, hozzál még egy kört, te koma, ezt én fizetem. Csapos szájában cigaretta, fél órája már, hogy rágyújtana, mormog valamit, érthetetlen. Szűri a habot, csak ujjnyi maradjon, ette volna meg a gyárát, hogy ennek is akkor kellett elromolnia, amikor annyian sorban. Sanda oldalpillantás, a szomszédban is épp csak csepeg a csapon. Nem érti a rendelést, valami rekedt hang épp most ordítja bele a mikrofonba a soros refrént, "jég dupla whiskyvel". Hiszen csak az hiányzik most, egy részeg fazon. Dobhártyát szaggató a zene, itt csak egymás szavát nem értik, no de kit érdekel, mit mond a másik. Odébb mintha ráznák az embert, benseje remeg, nem is: dübörög. S ha menekül, másik oldalról csap le rá a hangorkán. Cunami, hullámokban jön, útjában mindent elsodor. Csendesebb zug, kulturált Kultúrkert. Sietni nem lehet (de minek is?), köszönni jobbra-balra, csoportképhez félkörben állni, borospoharat elfogadni, illatokat azonosítani. Látvánnyal be nem telni. Fények, nahát, mikor lett este, közben, jön a lapos válasz, de ezen is nevetni kell. Sok éve annak, hogy éjszaka a parkban... Kicsi nosztalgia belefér, menjünk, foglaljunk helyet az Omega-koncertre, de hiszen az csak holnap lesz, mit nekünk egy nap ide vagy oda, és elindulunk, és kifordítjuk a Költő szavait: és a legszebb az, hogy megszokjuk.
Hétfőre kelve, mint egy álom töredékei, bújnak elő emlékfoszlányok. Egy másik dal refrénje türemkedik elő. Ma van a szülinapom, pom, pom...