A már megszokott jurta, a lovasíjász-, huszár- és barantabemutatók mellett idén a különböző háromszéki hagyományőrző szervezetek együtt is felléptek, mégpedig lovas színházi produkcióval: céljaikhoz híven egy történelmi legendát, Zalán futását adták elő. A honfoglalás döntő csatáját, előzményeit és a legyőzött bolgár fejedelem, Zalán elmenekülését saját feldolgozásban, egyetlen közös próba (de rendszeres otthoni gyakorlatozás) után a Szilaj Hagyományőrző Egyesület, a gidófalvi Czecz János, a bélafalvi Tuzson János, a Kiss Sándor Barcasági barantacsapatok, a berecki Gábor Áron Barantaszállás és a sepsiszentgyörgyi Sárkányölő Szent György Barantahad lovasai elevenítették fel – és a színes, mozgalmas játék tartalmasnak is bizonyult, több néző is kijelentette, hogy most először tudatosult benne, ki is volt Zalán, és milyen szerepe volt a magyar mondavilágban. A történetet – az összekötő szöveget és a párbeszédeket – jobb műszaki megoldás híján mikrofonba olvasták be, de senkit nem zavart, hogy Kurszán fejedelem is a háttérben álló mesélő hangján beszél. A Zalán futását a július 14–15-ei Székely Vágtán is bemutatják, aki tegnap elmulasztotta, ott még megtapsolhatja.
Inkább a lótartóknak szólt, de azért sok bámészkodót is vonzott a csíkcsicsói Lucz Levente lóidomítási leckéje. A Csodaszarvas Lovasíjász Egyesület tagját egyszerűen suttogónak nevezik: a hét végén kétszer is ismertetett módszere ugyanis inkább testbeszédre alapoz, hatékonyságát pedig mindenki láthatta, akinek szeme volt – kis termetű, de igen szép arab telivére egy-egy mozdulatára ment, fordult, megállt vagy ügetett, ahogy az megkívántatott. Volt is jó néhány kérdés, ő pedig többször elmondta, hogy néhány alapgyakorlat elsajátítása után bármilyen célból tartott lóval könnyebb lesz bánni. Hm. Talán jó lenne másutt is ilyen szelíden érvényesülni...