A mostani nagy kormánybuktatás bejelentésekor kiderült, hogy a volt nagyszerű kormányunk elbukását a (magyarokon kívüli) nemzeti kisebbségek képviselőinek elcsábítása okozta, mert többen közülük – szokásuktól eltérően – megszavazták a bizalmatlansági indítványt.
Vezérüket megkínálták egy miniszteri bársonyszékkel, amit nem fogadott el. Végül is mi maradtunk a hatalom utolsó csatlósai. Már bélyegezték a magyarokat Hitler utolsó csatlósának is a második világháború végén, úgyhogy ez nem újdonság. A büntetés akkor sem maradt el.
Mihai Răzvan Ungureanunak, a most megbukott kormány fejének tanulnia kellett volna a régi miniszterelnöktől, Emil Boctól, aki nagy tapasztalattal rendelkezett a túlélési technikákban. Olyan sok kormánya volt, hogy már azt sem lehet tudni, mennyi. Ő, személyesen mégsem bukott meg, hanem lemondott. Az őt váltó Ungureanu gyengének mutatkozott a fő kormánypárt híveinek megőrzésében. Nyája egy része ezért elbitangolt, dúsabb legelők, hűs források, meleg akol reményében. Így a Szociál-Liberális Szövetségnek sikerült elcsábítania tőle egész sereg demokrata-liberális honatyát – jó beosztást, befutó helyet a pártlistán, így pedig hatalmat és pénzt ígérvén nekik és választókörzetüknek.
Ha a bukott kormány jobban lavírozott volna, akkor akár az összes demokrata liberális és az RMDSZ is átállhatott volna hozzájuk, és így menthették volna a menthetőt. Létrejött volna egy nagy-nagy pártszövetség, a Szociál-Liberális Szövetség–Demokrata Liberális Párt–RMDSZ Unió. Ezek aztán együttesen a törvényeket úgy megváltoztathatták volna, hogy akár ismét be lehetett volna vezetni az egypártrendszert. Ha ez megvalósul, nem kell állandóan szavazgatnunk. A pénzeket, posztokat el lehetne osztani az egész ország területén egyenletesen és folyamatosan, nem mint most, mikor mindig az éppen hatalmon levők potentátjai kapnak, míg a többiek éheznek. Aztán, mikor fordul a kocka, a kiéhezettek vetik magukat a prédákra.
Az új kormányt adó pártok bizony már ki lehetnek éhezve a hatalomra a hosszú és sovány esztendők után. Ezért aztán, akár az új seprű, jól és saját hasznukra sepernek és kormányoznak majd. Először is a nagy és jó meleg székből kisepernek mindenkit, aki ellenzékbe került. Aztán következnek a kisebb beosztásokban levők, akiket a magas polcon ülők ültettek kisebb beosztásokba, és így tovább. A parlamenti választásokig hátralevő bő fél év alatt hozhatnak néhány populista döntést, amit aztán négyévi uralkodásuk alatt bármikor letagadhatnak, megmásíthatnak, visszavonhatnak.
Lesz, mit kiseperni a kisebbségi szempontból elért eredményekből is. Pontáék győzedelmes bizalmatlansági indítványának egyik pontja pont az volt, hogy megakadályozzák, ne jöhessen létre a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar kara. De lehet még népszerűséget hajhászni és szavazatokat szerezni a szélsőséges nacionalisták táborából azzal is, ha megváltoztatják a tanügyi törvényt és egyebeket is úgy, hogy számunkra kedvezőtlenek legyenek.
