Tegnap negyedórán át sorolta megvalósításait, már-már követni sem lehetett azt a hatalmas sikerlistát, amit búcsúzásként nyakunkba öntött. A leendő kormányfő – bár még meg sem szavazta a parlament –, intézkedik, kitüntet, büntet, befogad, kizár, egy szó, mint száz, készül a győzelem poharának fenékig ürítésére. Egy, csak egy ember, a Nagy Kormányos hallgat, s nem tudni, valóban feladta-e szíve pártja támogatását, vagy csak kivár...?
Pontáék ugrásra készek, s azzal múlatják az időt, hogy ígéretet ígéretre halmoznak, jó, igazságos, eredményes kormányzással áltatják híveiket. S azzal, hogy az államelnöknek ezután kuss. És hogy mi, magyarok véletlenül se gondolhassuk, hogy hatalomra kerülésük után esetleg fékezik nacionalista indulataikat, már megígérték, első dolguk az lesz, hogy hatályon kívül helyezzék a MOGYE magyar fakultásának megalakításáról szóló kormányhatározatot.
Különben nehéz napok elé néz az RMDSZ. Legjobban talán őket lepte meg, hogy kipottyantak a hatalomból, s egyelőre úgy néz ki, kitartanak Băsescu és pártja mellett. Igaz, tegnap Kelemen Hunor Budapesten tartózkodott, feltételezhetően Áder János beiktatásán vett részt, maga Victor Ponta is ezzel magyarázta az újságíróknak, hogy az RMDSZ-szel még udvariassági szinten sem vette fel a kapcsolatot. Crin Antonescu ellenben nem fékezte magát, mikor az RMDSZ került szóba, mondván, nem élete nagy álma, hogy a magyar vezetőkkel tárgyaljon. Könnyen nyegléskedik, hisz már nem okoz gondot a parlamenti többség megszerzése: Gabriel Oprea pártja, akik ellen eddig tűzzel-vassal harcoltak, törvénytelennek neveztek, tokkal, vonóval átpártolt hozzájuk.
A Ponta–Antonescu páros, hogy az őszi általános választásokig ne kopjon esélye, a nyugdíjakból és bérekből törvénytelenül levont pénzek visszafizetését ígéri, s ezt minden bizonnyal be is váltja. Hogy milyen pénzből? Állítólag Udrea asszony volt minisztériumában akad bőven, úgyis saját klientúrájuknak szánták, amolyan válságban luxusnak is nevezhető beruházásokra. És jelen körülmények között emiatt senkinek nem fáj a szíve.
Az RMDSZ meg újra megtapasztalta, hiába bármely román hatalom iránti teljes odaadása, előbb-utóbb jön a váltás, s megeshet, akad fürgébb szajha, aki ágyba fekszik.