A román ellenzék ki tudja, hányadik bizalmatlansági indítványa végre sikerült: alig két hónap után megbukott az Ungureanu-kormány, s a szociál-liberális koalíció kijelölt miniszterelnöke, Victor Ponta alakíthat kormányt. Ennek az új kabinetnek, amely az őszi választásokig vezetheti az országot, nem lesz könnyű dolga.
Elsősorban azért, mert az elmúlt hetekben a szocdem és a liberális pártba átszivárgókkal együtt sincs még – legalábbis a képviselőházban – többsége. A szenátusban már igen.
Másodszor, mert szinte megoldhatatlan ígéretekkel kell szembenézni, és szinte teljesíthetetlen elvárásokkal. Ráadásul az ország is sokat változott, a nagy téli tüntetéssorozat megmutatta a civil társadalom erejét, továbbra is követelik a minden rossz megtestesítőjének tartott Traian Băsescu államfő lemondását.
Az ígéretek, igen. Azok a sokszor elhangzó, nagyhangú, nagyon gyakran populista ígéretek. Teljesen világos, hogy az elmúlt évek állandó és hihetetlen, már-már elviselhetetlen megszorításokkal operáló politikája – amely a mélyszegénység felé nyomta az ország nagyobb részét – folytathatatlan. De a jóléti intézkedésekhez, legalább a 2010-ben elvont bérek, segélyek visszafizetéséhez pénz kell. S kérdéses, van-e elegendő összeg erre az államkasszában, márpedig azt ígérték, hogy ezt a kérdést egyszer és mindenkorra megoldják. Be kellene indítani a gazdasági növekedést is, s meg kellene fékezni az újabb kori román történelemben a nagy umbuldák országában is példátlan méreteket öltő korrupciót. Nyilván, bűnbakká lehet tenni Băsescut és klientúráját, Udreát és körét, a Demokrata Liberális Párt korrupcióba süllyedő korifeusait és a hozzájuk kötődő üzletembereket, de ez, legalábbis jogállami normák betartásával (s másként nem lehet!) hosszabb időt igényel.
Ráadásul máris megjelentek az elmúlt években a jótékony árnyékban maradó Szociáldemokrata Párt vörös bárói, akik Adrian Năstase idején élték fénykorukat, s hasonlatosan a Bourbonokhoz: semmit nem tanultak, de nem is felejtettek. Viorel Hrebenciuc például a kormányválság idején naponta többször is megjelent különféle televíziókban, jelezve, hogy ők készen állnak. S ez az, ami igazán aggasztó. Pontának és kormányának most, ebben a kiélezett és válságos helyzetben olyan tisztségviselőkre van szüksége, akik makulátlanok, nem hozhatók korrupciós hírbe, de ha mögöttük ott állnak a vörös bárók a klientúrájukkal, akik máris jelzik jelenlétüket, s nyújtják a markukat, akkor cseberből vederbe estünk. Ha Victor Ponta pártelnök a kormánnyal és a gazdaság ügyeivel lesz elfoglalva, ki fogja féken tartani a vörös bárókat?
Azt is figyelembe kell venni, hogy az erejére rádöbbenő civil társadalom, az "istenadta nép" már egy újabb csalódást – megszorításokkal és korrupciós botrányokkal – aligha visel el. S akkor ki jöhet? Dan Diaconescu, a nép barátja? Még elképzelni is nyomasztó.