Azt mondják, modern korban élünk, a hagyomány éltetése már csak sokadrendű dolog. Az állítás mégsem feltétlenül igaz: faluszerte május elsején jelenleg is fiatal nyírfák díszítik a kiskapukat, akárcsak száz esztendeje, és hirdetik: lassan már eladósorba kerülő lány él a portán. Elődeink szokását Bibarcfalván is éltetik.
Tordai Sándor azt meséli, az "ő korában" április utolsó napjának estéjén a legények valamelyikük házánál összegyűltek, majd kö­zösen indultak el, hogy megleljék a leg­szebbnek vélt zöld ágat, a többórás "határkerülést" követően a lehető legnagyobb csendben az éjszaka leple alatt megpróbálták a kapu előtt felállítani. Ez csak ritkán sikerült, mert a föld "lyukasztása" – jól kellett állnia, nem dőlhetett el egy kisebb szélfúvásra! – nem kevés zajjal járt, s ha netalán a legény fel is öntött a garatra, hát... Mindez valójában mit sem számított, hiszen a legtisztább érzelmek jelzése sokkal fontosabb volt, ráadásul másnap este vizitába lehetett menni a kiválasztotthoz. S ha már vizita, azt követően nem maradt ki a hosszan tartó kikísérés sem. A kapu előtt, a frissen nyesett nyírfaágak jótékony takarásában megtörténhetett, amire a legény és a leány is egyformán vágyott.
E szokás is megváltozott némileg. Kevesebb legény veszi már a fáradságot, hogy fáért menjen, s szekérrel vagy csak úgy, erőfitogtatás gyanánt a vállán lehozza a két megtermett ágat. Ha közülük már sokan elkényelmesedtek, hát a kislányos édesapák tesznek azért, hogy lányuknak öröme legyen. Így az édesapák a cseperedő lelkek mellett hagyományt is ápolnak.