Mielőtt folytatnám körsétámat, hadd ismételjek meg egy hírt:
A külhoni magyar óvodák vonzóvá tétele a fő célja annak a programsorozatnak, amelyet 2012 A KÜLHONI MAGYAR ÓVODÁK ÉVE mottóval hirdetett meg a nemzetpolitikai államtitkárság Budapesten. Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai helyettes államtitkár elmondta: e célra százmillió forintot különítettek el a Bethlen Gábor Alapból, különböző cselekvési terveket dolgoznak ki, és olyan programokat szeretnének megvalósítani, amelyek segítik a külhoni magyar óvodák fejlődését.
Nagy szerencsém volt. A Tuzson János Általános Iskola sportpályáján tornaóra látványa fogadott. Forrai Lilla testnevelő tanárnő irányításával tizenegy tanuló – két elsős, három másodikos, három harmadikos és három negyedikes – szorgoskodott.
– Ma itt tartjuk a tornaórát – így a tanárnő –, egyébként a kézdiszentkereszti általános iskola tornatermében, szabadtéri sportpályáján szoktuk, hiszen az iskola autója a tanulók rendelkezésére áll, hozza, viszi a gyerekeket. Ezzel jeleztem is, hogy viszonylag jó lehetőségek között kerül sor a testnevelésórákra – és ami nagyon fontos, a tanterv előírásait betartva. Tehát nagy figyelmet szentelünk az egészség fejlesztésére, a test edzésére, a testi és szellemi teljesítőképesség fokozására a testgyakorlatokkal, valamint a természet erőinek – napfény (ma ebből van bőven), levegő... – felhasználásával. Csak így tudunk jó irányban hatni a tanulók akaraterejére, jellemére, szép, harmonikus mozgására. Testnevelés­­óráinkon jelen van a torna, az atlétika és a játék minden változatával, előtérben a labdajátékok szerepelnek. A sportjátékok körzeti, megyei rendezvényein a kis létszám, na meg az osztályok közötti nagyfokú megosztottság és a nemek közötti megosztottság nem teszi lehetővé, hogy kézilabda- vagy minifocicsapatot hozzunk össze, futóversenyeken viszont részt veszünk, voltunk például a Gáll Lajos-futónapon is. Nagy álmokat, terveket nem szövünk, kis iskola a miénk, s örvendünk, ha érvényesíteni tudjuk, a kézdiszentkereszti iskolaközpont kínálta lehetőségeket, s ily módon a gyerekek a sportábécé első betűit elsajátítva érkeznek a felső tagozatra, az V–VIII. osztályba. Egyéb­ként nagyon szeretik a mozgást, a sportot. S ez jó, megnyugtató.
Meglepően népes "csapat" fogadott az óvodában. Gáspár Ildikó óvónő huszonöt tanulni akaró gyerekkel foglalkozik. A kiscsoportban nyolc, a középcsoportban négy, a nagyban hét és az előkészítőben hat szorgoskodik. Szép, tágas teremben, minden tekintetben pontra tett épületben zajlik az oktatás. Az óvoda felszereltsége, játékállománya, szemléltetőeszközei adottak, de ez – ahogy láttam – nem jelenti azt, hogy nem kellene még több játék. Kell bizony, hiszen azok is bizonyos idő után elhasználódnak, elavulnak, felújításra, korszerűsítésre szorulnak. Na persze, az óvónő igyekszik saját erejéből megoldani a fel-feltűnő nehézségeket. Ha játékokat nem is, de szemléltetőeszközöket készít.
– Reggel játékkal, és tornával kezdjük a napot – mondja az óvónő –, aztán következik az első kötelező foglalkozás, majd a tízóraizás (tejet, kiflit kapnak a gyerekek, de hazulról is hoznak), és újra kötelező foglalkozás. Elő­kerülnek a munkafüzetek, s a gyerekek nagy igyekezettel végzik el a Ma­nócskában és a Döncikében rájuk váró feladatokat. Jó időben, mint amilyen ez a mai is, ott a tágas udvar, játékparkkal ellátva... Az idén tértem vissza tanítani, így aztán türelmesen ki kell várnom az óvodai helyzet teljes feltérképezését, s csak azután vághatok bele a tervezgetésekbe. Amit el kell mondanom, a község vezetősége úgy tervezi, hogy itt a régi kazánház helyén létrehoz egy előkészítő osztályt. Ez nagyon jó, akárcsak ez a népi háztartási eszközöket bemutató állandó kiállítás itt, az épület folyosóján... Szép környezetben élünk, s ezt ki is használjuk kisebb-nagyobb kirándulásainkkal. Na persze, idén is megtartottunk minden születésnapot, megünnepeltük az anyák napját... egyszóval igyekeztünk ápolni, erősíteni az óvoda és a szülők közötti kapcsolatot, melyről elmondhatom, hogy nagyon erős. Bármilyen gondunk adódik, szülői segítség szükségeltetik, "egyszer szólunk, és kétszer jönnek". Ez mindennél többet mond. Részt vettünk a mesemondóversenyen. A helyi szakaszban a szülők és az óvodások alkották a zsűrit. Aztán következett a kézdivásárhelyi szakasz, melyet a Manócska óvodában rendeztek meg a Kézdi környéki óvodák részvételével. Ezen a vetélkedőn a mi Opra Csabánk bizonyult a legjobb mesemondónak, és ezzel bejutott a megyei döntőbe. Nagyon szép tel­jesítmény. Büszkék vagyunk rá.
Sok sikert a megyei döntőre, Opra Csaba! Bélafalva szurkol neked, érted.