Marosvásárhelynek hovatovább már csak a múltja magyar, a jelene és a jövője egyrészt a lassú, de feltartóztathatatlan felszívódásban, a beolvadásban mutatkozik, másrészt a "békességkereső" megalkuvásban. A jelenlegi 44–45 százaléknyi magyarság nem ezt a még jelentős súlyarányt jeleníti meg, hanem sokkal kevesebbet, az első mondatban említettek miatt.
A "három mostohatestvér" civakodása az irreális polgármesteri szék ürügyén látványos ugyan, de inkább szomorú. Magyar polgármesterjelölt nem nyerhet Marosvásárhelyen – összefogással sem –, és nem a nemzetiségi összetétel hátrányos aránya miatt: Florea doktor tevékenységét igen sok magyar szavazó is hasznosnak látja (van is igazuk) az egykori székely főváros életében és jövőjére nézve. Amikor újságíróink már-már belenyugvóan megállapítják, hogy "Marosvásárhely elveszett", igazat szólnak. Azt is megírják, hogy miért veszett el, átkozva a magyar széthúzást, ki-ki pártállása szerint bűnösnek hirdetve ezt vagy azt a magyar pártot, illetve annak vezetőjét. És ez is igaz. Jómagam, aki változatlanul és nyíltan – immár többedszerre – az RMDSZ szavazójának vallom magam (Szász Jenő és Tőkés László örökösen használt megbélyegzése a "posztkommunista, baloldali" RMDSZ-ről nem minősíti a tagságot), ennek ellenére megállapítom, hogy mérhetetlen önhittségében és gőgösségében, de politikai tapasztalatából eredő érettsége okán is az első számú okozója a széthúzásnak az RMDSZ csúcsvezetése, újabban keménykedő főtitkára. Ha pedig a vándorlások-átigazolások "légypapírját" nézem, akkor a néppárt sem marad el messze. A többnyire csak a kivagyiságát gáncsoskodással igazolni próbáló polgári párt szorosan az említettek nyomában jár a szertefutásban.
Ha még van egyetlen esélye annak a valamikori székely fővárosnak arra, hogy e két együtt élő nemzetrészt a tisztesség és egyenlő mérték elve alapján kormányozni tudja valaki a veszélyes sziklaszirteket rejtő – kikötő felé vezető – hullámok hátán, az a magyar–román házasságban élő, a magyart anyanyelvi szinten beszélő, jogos elvárásainkért eddig is kiálló nagyasszony, Smaranda Enache lehetne. Javasolta is egy időben Tőkés László, nem tudom, miért állt el tőle. Az pedig egyenesen nevetséges, hogy a módfelett gőgös és a pórnépet fölényesen megvető Frunda György a civil támogatottságú, független jelöltasszonyt maga irányába fordítsa. Egyenesen megalázó, de egyben elismerése Enache asszony népszerűségének.
Még van idő, a marosvásárhelyiek egy emberként fordulhatnak Enache asszony felé, hagyják a nevetséges hárompárti viaskodást-vádaskodást, és szavazzanak a számunkra legjobbra, Smaranda Enache asszonyra! Ha pedig, mint ez ma tudomásomra jutott, a néppárt újabban Enache asszony támogatására hívja fel a másik két magyar politikai alakulatot, ez csak engem igazol. Azonnal vissza kell vonni a két polgármesterjelöltet, hogy teljes erőbedobással kiállhassanak az immár közös jelöltjük, Smaranda Enache mellett.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.