Aggasztó hírek érkeznek minduntalan Európából: a franciaországi, de főként a görög választások után folyamatosan zuhannak a tőzsdék, mindez pedig kihat a mi életünkre is.
Előbb a bizonytalan belpolitikai helyzet, majd a zűrzavaros európai viszonyok nyomán az elmúlt hetekben, napokban gyengült a lej, ami köztudottan szinte azonnali áremelkedésekhez vezet, az első negyedévről szóló, tegnap közzétett statisztikai adatok pedig megerősítették, amit elemzők már jó ideje mondanak: technikai recesszióba lépett az ország gazdasága. Nincs ez másként az öreg kontinens más vidékein sem, Németország még úgy-ahogy vonszolja maga után a többi uniós tagállamot, félő azonban, hogy előbb-utóbb kifullad e mozdony, és terheikkel, adósságaikkal, halmozódó szociális gondjaikkal magukra maradnak Európa országai.
Pénzügyi szakemberek, elismert közgazdászok, befolyásos államférfiak bizonyulnak tehetetlennek az immár több éve tartó válsággal szemben, egyszerűen nem találják a receptet a gazdaság helyreállítására. Annyi már bebizonyosodott, hogy a Nemzetközi Valutaalap meglehetősen sablonos, a költségvetési egyensúly helyreállítását mindenek fölé helyező politikája nemcsak hogy eredménytelen, hanem adott esetben fokozza is a krízist a rendszerint kegyetlen, a polgárok tűréshatárát feszegető megszorítások révén. Ráadásul e pénzügyi fegyelemnek titulált népnyúzó politika olyan társadalmi feszültségekhez vezet, amelyek nyomán az elszegényedő lakosság a radikalizmus, esetenként, mint Görögországban is látjuk, a szélsőséges ideológiák irányába fordul. És ez bizony a közös Európa eszméjét is igencsak kikezdheti. Persze, az is igaz, hogy a kampányérdekek által diktált osztogatás sem lehet megoldás: a kormányzók választások előtti nagylelkűségét rendszerint hosszú, évekig tartó böjt követi.
Tanácstalanság uralkodik az országvezetők körében, pánikhangulat kezd kialakulni a nemzetközi pénzpiacokon. A vén Európa, úgy tűnik, ismét korszakhatárhoz érkezett. Jövője, megmaradása azon is múlik, mennyiben hajlandó újra felfedezni azokat a hagyományos értékeket, amelyek válság előtt és után is a mieink. Mert lehet, hogy az olyan divatos szavak után, mint a multikulturalizmus vagy a globalizáció, avíttnak tűnhet a munka, a család, a kereszténység vagy a nemzet fogalma – de talán nem ártana számot vetni azzal is, hová vezetett és hová vezethet ezek száműzetése a közös európai szótárból.