A külhoni magyar óvodák vonzóvá tétele a fő célja annak a programsorozatnak, amelyet 2012 A KÜLHONI MAGYAR ÓVODÁK ÉVE mottóval hirdetett meg a nemzetpolitikai államtitkárság Budapesten. Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai helyettes államtitkár elmondta: e célra százmillió forintot különítettek el a Bethlen Gábor Alapból, különböző cselekvési terveket dolgoznak ki, és olyan programokat szeretnének megvalósítani, amelyek segítik a külhoni magyar óvodák fejlődését.
A faluba menet a temető mellett vezet az út, s abban a temetőben nyugszik, alussza örök álmát a háromszoros kézilabda-világbajnok – kétszer a nagypályán, egyszer a kispályán – Nagy Irén. Elhaladva a temető mellett önkéntelenül is felmerült bennem a kérdés: vajon hallottak-e róla a teleki diákok, ismerik-e, ki volt Nagy Irén? Arra már gondolni sem mertem, hogy hátha meglátni vélem utódját.
A Horváth Károly Általános Iskolában – jól karbantartott, korszerűsített épületben – éppen a nagyszünetet tartották a tanulók. A tanítói szobában két tanítónő – Bajka Katalin, Pap Izabella – és két óvónő – Szabó Márta, Imreh Lídia Katalin – fogadott. Nem leptem meg őket.
– 39 tanulónk van az iskolában – így Bajka Katalin tanítónő – két-két összevont osztályban, az I–III.-ban huszonegy, a II–IV.-ben tizennyolc. Szorgalmas, szófogadó gyerekek, ráadásul ügyesek, tehetségesek. Ezt bizonyítja a különféle versenyek sora – a szavaló-, a népdal-, a mesevetélkedő, erről győződhetett meg az Iskola másként program keretében a meghívott zabolai néptáncoktató, Both László is... A testnevelés és sport? Mi tanítjuk azt is heti két órában. Nagyszerű a sportfelszerelés-készletünk, hála a holland kapcsolatunknak. Kaptunk tőlük vagy tíz tornaszőnyeget, bordásfalakat, svédszekrényt, tornapadokat, bakot, dobbantót, kosárpalánkokat, sok-sok labdát, görkorcsolyát, tollaslabdát, ütőket, pingpongasztalt, hozzá labdákat, ütőket, teniszütőket, labdákat... Nem túlzunk, ha azt mondjuk, nem sok iskola dicsekedhet ilyen sportfelszereltséggel. Tavaszra, nyárra ott a tágas udvar, a játszótér, igazán nem panaszkodhatnak a gyerekek, van, ahol kielégíteniük mozgásigényüket. A tél folyamán a talajtorna, a statikus gyakorlatok (fejen állás, kézen állás, mérleg, híd...), dinamikus gyakorlatok sora képezte a tornaórák alapját. Na persze volt aerobik is, sőt, nem vetettük meg a néptáncot sem, hiszen a szép testtartásra, mozgásra alapoz. A tavasz beköszöntével az atlétika, a játékok kerültek előtérbe. Sport­versenyekre nemigen járunk, a nagy korkülönbség nem teszi lehetővé egy-egy csapat összehozását, a futóversenyekre mehettünk volna, de kellene ismernünk a sportversenyek naptárát... Mindent összegezve, igyekszünk megfelelni az elvárásoknak. A gyerekek szeretnek játszani, sportolni, s ez irányú igényüket becsületbeli kötelességünk teljesíteni.
– Huszonkét óvodásunk van – mondja Szabó Márta és Imreh Lídia Katalin óvónő –, négy az előkészítő, három a nagy-, kilenc a közép- és hat a kicsi csoportban. Két szép nagy termünk van, mindkettő jól felszerelve. A hollandok nemcsak az iskolásokat, de minket is elláttak óvodai készletekkel. A babaház, az építősarok, kockák, babák, egyéb játékok... minden van, ami elnyerje a kicsik tetszését. Reg­gelenként beszélgetéssel indítjuk a napot, aztán a különböző játéksarkokba vonulnak a gyerekek úgymond melegíteni a kötelező foglalkozásokra, aztán a választott tevékenységgel zárják a napot. Bármilyen legyen az a foglalkozás, mindent-mindent a játékra építünk. Egyébként minden hagyományos ünnepet megtartottunk – mikulás, karácsony, farsang, adventi nap, nők napja... –, igyekszünk ily módon is erősíteni a szülői kapcsolatot, a szülők iránti szeretetet. S ha már említettük a kapcsolatot, hadd mondjuk el, nemcsak a szülőkkel, de az egyházzal, az önkormányzattal, az iskolaközponttal is jó a kapcsolatunk, gondoskodnak rólunk, bármilyen gondunk adódott, igyekeztek orvosolni, megoldani azt.
– Tervük, vágyuk?
Márta: Kísérje siker az I-es fokozatú vizsgámat, hogy aztán még sok-sok évet tölthessek a gyerekek között.
Lídia: Sikerüljön végre véglegesíteni posztomat, hogy a tanügyben maradhassak, mert itt érzem igazán otthon magam.
Az érkezéskor felmerült kérdésre pozitív választ kaptam, sőt, volt szerencsém találkozni Nagy Irén két rokonával is. Utódját viszont nem láttam, már csak azért sem, mert nem sikerült elcsípnem a tornaórát. Na de nem ez a fontos, hanem sokkal inkább az, hogy a Horváth Károly Általános Iskolában "otthon" van a testnevelés.