Ébredezik a kormányalakítás mámorából a politikai osztály, és végre a véleményformálók, elemzők is elgondolkodtak az arányos és többségi rendszer előnyeiről, hátrányairól.
A hitelét vesztett parlament, a korrupt politikusok, a bilincsben felvonultatott képviselők, szenátorok mind-mind azok malmára hajtják a vizet, akik bizony erősen szigorítanának a parlamenti bejutáson. Csak az első, a legtöbb szavazatot szerzett lehessen honatya, hangzik gyakorta, s sűrűn ismétlődik az érvelés, hogy itt az ideje a letisztult kétpártrendszer kialakulásának Romániában is, a sok kis pártocska, az ide-oda szédelgő politikusok csak bonyolítják a kormányzást. Vehemensen támogatják a többségi rendszert az éppen hatalmon levők s híveik, hiszen a jelenlegi 40–50 százalékos támogatottságukat akár kétharmados többségre is feltornázhatják. Könnyen szerelik le az érveket, hogy polgárok milliói maradhatnak képviselet nélkül, 15–20 százalékos pártok nem kerülnek a parlamentbe, elvakultak, annyira szabadulnának Băsescutól, pártjától, hogy hallani sem akarnak az aránytalan többség veszélyéről. Magukat nagy demokratának vallók érvelnek, s mintha önmagukat is győzködnék: az övéik diktatúrája nem olyan vészes, hiszen (szerintük legalábbis) jót szolgál. Nem árulnak zsákbamacskát, Crin Antonescu már nyíltan fohászkodik az alkotmánymódosító többségért, hogy végre kedvükre alakítgassák Romániát.
Szerencsére akad néhány józan hang, hiteles közéleti személyiség, aki a szemeket, agyakat próbálja nyitogatni, s ezúttal az is kedvező, hogy igyekeznek nem vesztesnek beállítani a romániai magyarságot, azon vannak, hogy a nacionalista indulatok ne fedjék el a meggyőző érveket, ne homályosíthassák az ítélőképességet. Kiemelkedő román civil szervezetek szállnak síkra az új rendszer bevezetése ellen, ismétlik fáradhatatlanul a győztes mindent visz elv hátrányait.
S hogy mennyire veszélyes lenne egy 70–80 százalékos többséggel bíró szociál-liberális kormány, azt jelzi annak módja, ahogy megpróbálják átgyúrni az érdekeiket szolgáló jogszabályt. Nem számít, hogy egy évvel a választások előtt nem lenne szabad változtatni a játékszabályokon, s az sem, hogy alkotmányt sértenek, pont azt teszik, amit oly sokszor a szemére hánytak az előző kormányoknak: erőből, többségi arroganciával akarják saját érdekeik szerint átformálni a létező rendszert.
Veszélyes játékról van szó, s mivel Románia a minden lehetőségek országa, sikerülhet nekik. Ha igen, annak nemcsak mi, kisebbségben élő magyarok isszuk meg a levét, de belebukhat a törékeny, nehezen építgetett román demokrácia is.