Emlékekből, nosztalgiából, megragadott pillanatokból táplálkozó, színekben, árnyalatokban, érzelmekben gazdag festményeken kísért egy tekintet.
Egy arc, a csípő, keblek íve a mindennapok mozdulataiból idéződik fel, különleges hangulatban, kávé, könyv társaságában, virágok, indák ölelésében ismerkedhetünk vele, miközben minden újabb kép ráerősít: nem egy nő, a Kedves kísért. Mátyás László képzőművész Judith című tárlata vasárnap délután nyílt meg a Lábas Ház kiállítótermében.
Olyan kézműves munkáival találkozhatunk, aki hosszú évek óta maga készíti merített papírjait, festi, füstöli, batikolja vagy éppen földbe ássa, hogy aztán az átalakult anyaggal dolgozhasson. Mátyás László Judithokat fest, rajzol, rögeszmésen, ki tudja, hány éve, miközben talán az foglalkoztatja, miként lehet érzelmi és lelki emlékeit a festészet eszközeivel láthatóvá tenni. Kísérletezik a művész és közönség, egyén és társadalom közötti szakadék áthidalásával a maga módján s a maga eszközeivel. A hiánnyal, a hiány metafizikájával dolgozik, miközben a mindennapi életet formálja művészeti tetté – fogalmazott a tárlatnyitón Bob József képzőművész. A kisméretű Judith-akvarellek tulajdonképpen nagyon bensőséges, cizellált lélekábrázolások, melyeken mintha egy nem is e világi belső tartás, tragikus szépség jelenne meg.
Mátyás László belső világának tükröződéseit a hónap végéig láthatjuk Sepsiszentgyörgyön.
