Azt változatlanul hangsúlyozzák, hogy nem értenek egyet az alapvetően csak a nagy pártok számára kedvező, a reprezentativitás elvét sértő új szabályozással – de azt is kénytelenek elismerni: a magyarság szempontjából mégiscsak kedvező az a módosítás, hogy egy-egy mandátumot odaítélnek a nemzeti kisebbségeknek azokban a megyékben, ahol arányuk eléri a hét százalékot. Az ötszázalékos bejutási küszöb eltörlése is lényeges elem – a magyar pártok közötti kapcsolatot talán ez a két előírás befolyásolja majd leginkább, és alighanem csökkenti az együttműködés kényszerét, hiszen a magyarság parlamenti képviseletét közvetlen veszély nem fenyegeti. Szabad a verseny tehát, még szórványvidéken is, ahol eddig – nyilatkozatok szintjén legalábbis – mindhárom magyar párt az összefogás szükségességéről beszélt. Változhat a magyar vezetők magatartása, retorikája: az RMDSZ egyik jelentős mozgósítási eszközét veszítheti el, ha nem hivatkozhat az ötszázalékos küszöbhöz szükséges szavazatokra, és a másik két alakulatot sem vádolhatja azzal, hogy veszélybe sodorják a magyarság parlamenti képviseletét.
Kétségtelen azonban, hogy számos csapdát is rejt az új jogszabály. Egyrészt, mert a győztes mindent visz elv nyomán előreláthatólag polarizálódó parlamenti felállásban a következő időszakban igencsak ritkán alakulhatna ki olyan helyzet, hogy a mérleg szerepe jusson a magyar honatyáknak. De hosszú távon még ennél is nagyobb veszély az, ahogyan a három magyar párt együttműködési kedvére hat a rendszer. Ha ugyanis legalább alapvető nemzeti célkitűzéseinkben nem tudnak közös nevezőre jutni, az a magyar választók még nagyobb fokú kiábrándultságához vezethet, és az etnikai alapon szerveződő politikai alakulatok létét sodorhatja veszélybe – akár a Szlovákiából ismert Most–Híd-szerű szervezetek létrejötte révén.
Ne örüljünk tehát túlságosan az új kormány által felkínált ajándéknak: könnyen megeshet, mérgezett almát szánnak nekünk, és ez az engedmény még csak az első, ínycsiklandozó falat.