Székely irodalom mint képzÅ‘dmény, s mikortól is beszélünk róla? Hogyan fér össze az alkotás a többféle elfoglaltsággal, és milyen viszonyban vannak egymással? Humoros, Ãzes székely nyelven Ãrt történetek, Ãrások felolvasásával, de saját tapasztalata révén is kereste a válaszokat a házigazda, Szonda Szabolcs kitartó és visszatérÅ‘ kérdéseire a Bod Péter Megyei Könyvtár kedd délutáni közönségtalálkozóján Sántha Attila és Muszka Sándor költÅ‘-Ãró.
A Mikes Kelemennél is tetten érhetÅ‘ sajátos észjárásról, a székely irodalomról és megjelenésérÅ‘l is beszélÅ‘ Sántha Attila a székely nyelvjárás kihalásának veszélyeire mutatott rá. Az általa szerkesztett Székely szótár egyfajta szélmalomharc a jelenség ellen, mondta, hacsak nem történnek olyan gesztusok, mint az Iszkiri a guruzsmás berbécs elÅ‘l cÃmű antológia, tehát ha felmutatjuk, hogy ennek a székely nyelvjárásnak igenis, lehet értéke. Hozzáfűzte: az irodalmi magyar nyelv kizárólagos használatára buzdÃtó pedagógusok egyfajta székely kulturális genocÃdiumot követtek el – az általunk vagy szüleink által használt kifejezések, szavak nem adódtak át, a mai gyermekek már nem használják azokat, s a folyamat erÅ‘s hasonlóságot mutat a Csángóföldön történtekkel.
Aki az ifjúságot csizmaveréssel vagy huszárfelvonulással szeretné itthon tartani, az nem ismeri a fiatalokat, mondta a kultúrára fordÃtott minimális anyagiak kapcsán Muszka Sándor, aki úgy véli: az irodalmi pálya ma már nem vonzó a fiatalok számára, de a jelenségen még a vidéki önkormányzatok is könnyen segÃthetnek Ãró-olvasó találkozók, kiállÃtások szervezésével. Hozzáfűzte: bár Székelyföldön tömbben él a magyarság, kultúra vonatkozásában ez mégis periféria.