Tanár volt Répczelakon és Besztercén, 1901 és 1910 között a baróti, majd 1917-ig a sepsi­szent­györgyi Ál­lami Pol­gári Fiúiskola igazgató-tanára. 1919–1930 között a Sepsi­szentgyörgyi Re­formátus Székely Mikó Kollégium Polgári Leányis­kolájának igazgatójaként és aligazgatójaként szolgált, ugyanakkor a kollégium rektor-igazgatójának is helyettese, valamint a sepsiszentgyörgyi református egyház presbitere. A Mikó-leányiskola a Magyar Királyi Polgári Leányiskola jogutódja volt, amelynek működését, mint közvetlen felettes, a Mikó Kollégium elöljárósága, majd az Erdélyi Refor­mátus Egyházkerület Igazgatótanácsa engedélyezte 1920-ban. 1924-ig volt itt igazgató, mert a korabeli törvények szerint férfi nem lehetett leányiskolai igazgató. Jancsó azonban tovább gazdasági igazgatóként működött nyugalmazásáig (1930), ő volt a leányiskola utolsó magyar férfi igazgatója. Halálakor a kollégium elöljárósága külön gyászjelentőt adott ki. A boldogult majdnem fél évszázadot töltött a magyar tanügy szolgálatában – olvassuk a gyászjelentőben –, nemzedékek hosszú sorát nevelte fajszeretetre, s az impériumváltozás után kollégiumunknak szentelte töretlen erőit, egy évtizeden át hintette mindazt az igazat, jót és szépet, aminek igaz szíve oly gazdag tárháza volt. Feleségével, Solymossy Ágnessel egy sírban nyugszik a vártemplomi temetőben. Emlékét és hagyatékát unokája, Jancsó Gábor vegyészkutató professzor emeritus őrzi Budapesten.