Egyetlen végzős diák sem marad le a tablóról, mindenki készíttet legalább annyi fényképet és kicsengetési kártyát, hogy a rokonságnak, a legközelebbi barátoknak jusson, új cipő és ruha is kerül, ha nem is a legdrágább, az osztálybuliról sem hiányzik senki.
Egy minimálbért ez felemészt, tán még többet is, ami biztos: a legszűkebb családi ünnepi ebédre, testvérekkel, keresztszülőkkel, még egyszer ennyire szükség lenne.
Holnap virágba borul Sepsiszentgyörgy, hét iskolában ballagnak a végzősök, Kovásznán és Baróton is megszólalnak az iskolacsengők, Kézdivásárhelyen tegnap zárult az ünnepségsorozat. Az érintett családok elkészítették a ballagási költségvetést, a szerényebb lehetőségűek sem úszták meg ötszáz lej alatt, a felső határ pedig a csillagos ég. Fényképre ötven és száz lej között költöttek a diákok, kártyára legalább fele annyit, a tabló fejenként 60–100 lej, a tanárok ajándékára ötven lejeket pótoltak, a közös vendéglői vacsora száz lej. Cipőre, ruhára mindenki annyit áldozott, amennyi jutott, a megkérdezettek átlagban 500–600 lejre vásároltak új holmit. A családi ebéd ára a vendégsereg létszámától és attól függ, hol tartják. Háznál 30–50 lejből készíthető el az ünnepi menü egy főre, vendéglőben 100–150 lej között változik (extrák nélkül). Húsz fő esetén otthon 600–1000 lejbe, vendéglőben 2000–3000 lejbe kerül a mulatság.
Ha a család népes, illetve ha fűt-fát meghív, kisebb esküvőnek is beillő ebédet rendez, jobb nem utánaszámolni, milyen mélyen kell a pénztárcába nyúlni. Mindez történik azzal a jelszóval: egyszer ballag a gyermek, adjunk meg neki mindent. Pedig a "minden" nem erről szól, s bár ezt sokan tudják, engednek a szokás hatalmának, és hogy meg ne szólják azt, aki nem így tesz, némely családok olyan anyagi áldozatokat hoznak, amelyek jóval túlhaladják lehetőségeiket.
