Traian Băsescu államfő ugyancsak ráfázott hivatali idejének második népszavazására. Az első megmentette a székét és a bőrét, de ez a második, amelyet ő maga csikart ki igazi matrózos rátartisággal, még politikai pályafutása alkonyának kezdetét is jelentheti.
Băsescu számítása egyáltalán nem vált be: a romániai szavazópolgárok döntő többsége egyszerűen nem volt hajlandó szavazni Băsescu ötletéről. Egyrészt azért, mert fogalma sem volt, miről is kell voksolni, másrészt, mert valami ,,úri huncutságot" vélt felfedezni mögötte. Băsescu tehát csúfosat bukott egész referendumával együtt, de anélkül, hogy levonná ennek tanulságait, továbbra sem adja fel, Cotroceni-be hívja a pártok képviselőit, hadd egyeztetnének elképzelései sorsáról. Ám azok többsége nem nagyon hajlandó kötélnek állani, s így könnyen meglehet, hogy csak saját demokratáival és az önmaga által kreált Liberális Demokrata Párt korifeusaival konzultálhat. Ez pedig nem túl nagy eredmény. Még akkor sem, ha Boc pártelnök és társai erősen fogadkoznak, hogy Băsescu ötleteit törvénytervezetként nyújtsák be a két házba, s Theodor Stolojan már újabb bizalmatlansági indítványon gondolkodik, mondván, hogy Călin Popescu Tăriceanu kisebbségi kormánya semmiképpen nem maradhat a helyén.
Ezzel Tăriceanuékat — akarva-akaratlan — újra belekényszerítik egy természetellenes kormánykoalícióba: a szocdemeket kellene felkérni a kormányzásban való szerepvállalásra, s így egy roppant érdekes balos-jobbos kabinet születne. Így lesz-e, nem tudni még biztosan.
Az európai parlamenti választások sikerei és kudarcai majdminden pártban földindulást indítottak el, melyek sorából Corneliu Vadim Tudor nagy elszánására érdemes igazán odafigyelni. A ,,népvezér" ki akar lépni a parlamentből (bár így lett volna!), de talpnyalói, Funar, Bolcaş és a mezei hadak nem hajlandóak követni. Rábeszélték vezérkosukat döntése visszavonására. Pedig de szép is lett volna...!
