1907-ben széles körű érdeklődés és a civil társadalom összefogása eredményeként immár második alkalommal rendeztek nagyszabású székely kiállítást Sepsiszentgyörgyön. Érdemes megemlíteni a sokféle egyesületet és szervezetet, amely bekapcsolódott a szervezési munkába: Marosvásárhelyi Székely Kiren­deltség, Erdélyi Gazdasági Egyesület, Székely Vármegyék Gazdasági Egyesülete, Három­szék Vármegye Gazdasági Bizottsága, Szé­kely Nemzeti Múzeum, Székely Társaságok Szövetsége, Budapesti Székely Egyesület és Erdélyi Kárpát Egyesület. A kiállítást 1907. szeptember 29-én Darányi Ignác földművelésügyi miniszter jelenlétében nyitották meg.
1908 januárjában a Védő Egyesület közgyűlést tartott, melyen Daday László joghallgató, a kolozsvári Sorompó ifjúsági iparvédő liga képviselője ismertette az általuk alapított és a nemzeti ipar felkarolására létrehozott egyesület alapelveit. Egyúttal létrehozták a Sorompó sepsiszentgyörgyi fiókját Fábián Szilárd és Csia Pál elnökségével.
A Sepsiszentgyörgyi Székely Társaság 1910. novemberi ülésén dr. Nagy Sándor elnök értékelte az előző években elért eredményeket, s megállapította: a mérsékelt sikerek arra vezethetőek vissza, hogy évek óta pártviszálykodások uralják a társadalom minden rétegét, a Székely Társaság nem állhatott párt­érdekek szolgálatába, semleges viszonyulásáért viszont a politikai pártok támogatására sem számíthatott. Bánó Zoltán mexikói főkonzul levelét is nyilvánosságra hozták, mely szerint a magyarságnak az Egyesült Államokba való tömeges kivándorlása nagy veszélyt rejt, mert a különböző országokból megindult emberáradat a kivándorlóknak már nem nyújthat előnyöket, sőt, némelyek rosszabb helyzetbe kerültek, mint otthon éltek. A legtöbben már csak bányákban nyerhetnek elhelyezést, ott viszont rengeteg a halálos kimenetelű szerencsétlenség.
A kiegyezés eredményeként nemcsak a közigazgatás, de az igazságszolgáltatás átszervezése is napirendre került. 1868-ban Sepsiszentgyörgyön ideiglenesen úrbéri törvényszéket alakítottak, amelyet 1871-ben meg is szüntettek. 1872-ben Sepsiszent­györ­gyön és Kézdivásárhelyen egyaránt működtettek királyi törvényszéket. 1875-ben viszont a sepsiszentgyörgyi törvényszéket megszüntették, ettől fogva a szék, majd a vármegye lakossága számára az egyetlen fellebbviteli hatóság a kézdivásárhelyi maradt. Ez az intézkedés indulatokat, gyűlölködést váltott ki. 1875. augusztus 25-én Sepsiszentgyörgyön népgyűlésen fejezték ki a résztvevők ellenérzésüket a kormány határozatával szemben. 1876-ban a város kérte a szeszes italok kimérésére az árenda csökkentését azzal az indoklással, hogy a törvényszék elköltöztetése miatt jelentősen visszaestek a bevételek. 1877-ben a vármegyei tanács is támogatta Sepsi­szentgyörgy kérését a törvényszék visszaköltöztetése tekintetében, ennek érdekében ingyen székházat, a szervezésre pénzügyi támogatást is ajánlott a város.
A törvényszék ügye aztán évekig háttérbe szorult a várost érintő, szintén elsőrendű, megoldásra váró beruházások sorában, mint az új kórház építése, a méntelep évtizede húzódó elhelyezése, a tanítóképző és a Székely Nemzeti Múzeum nagyméretű épületeinek kivitelezése. 1910-től azonban megújult energiával folytatják az erőfeszítéseket a törvényszék Sepsiszentgyörgyre visszahozataláért. 1910. július végén Háromszék országgyűlési képviselői – Hegedüs Lóránt, Székely György, Hollaky Attila, Nagy Sándor – emlékiratot nyújtottak át Székely Ferenc igazságügyi miniszternek, amelyben kérték, hogy a törvényszéket Sepsiszentgyörgyre hozzák vissza. A miniszter kijelentette, pénz hiányában székházépítésről nem lehet szó, de Háromszék vármegye törvényszékének elhelyezését előbb behatóan tanulmányozza, és csak azután hoz végső döntést. A Független Ma­gyarság című központi lap is állást foglalt a törvényszéket illetően. A lap szerint mindenképpen Sepsiszentgyörgyöt illeti meg ez az intézmény, mert megyeszékhely, vasúti csomópont és a térség gazdasági, kulturális életének ütőere. Fontos érvként említi azt a körülményt is, hogy Sepsiszentgyörgy a törvényszék visszahelyezése esetén 100 000 koronás ajánlatot tett hozzájárulásként.

(folytatjuk)