1906 áprilisában a Sepsiszentgyörgyi Székely Társaság ülésén Végh Endre javaslatára elhatározták, hogy megalakítják a Magyar Védő Egyesület helyi fiókját. Előkészítő bizottságot hoztak létre, amely nemcsak az egylet, hanem annak női tagozata, a Sepsiszentgyörgyi Tulipán Szövetség megszervezését is felvállalta. Az egyesület létrehozásával a kossuthi eszmét kívánták gyakorlatba ültetni: a társadalmat a független magyar ipar és kereskedelem megteremtésére és pártolására ösztönözni. 1906. május 20-án aztán megalakult Sepsiszentgyörgyön a Magyar Védő Egyesület és Tulipán Szövetség.
1907-ben széles körű érdeklődés és a civil társadalom összefogása eredményeként immár második alkalommal rendeztek nagyszabású székely kiállítást Sepsiszentgyörgyön. Érdemes megemlíteni a sokféle egyesületet és szervezetet, amely bekapcsolódott a szervezési munkába: Marosvásárhelyi Székely Kirendeltség, Erdélyi Gazdasági Egyesület, Székely Vármegyék Gazdasági Egyesülete, Háromszék Vármegye Gazdasági Bizottsága, Székely Nemzeti Múzeum, Székely Társaságok Szövetsége, Budapesti Székely Egyesület és Erdélyi Kárpát Egyesület. A kiállítást 1907. szeptember 29-én Darányi Ignác földművelésügyi miniszter jelenlétében nyitották meg.
1908 januárjában a Védő Egyesület közgyűlést tartott, melyen Daday László joghallgató, a kolozsvári Sorompó ifjúsági iparvédő liga képviselője ismertette az általuk alapított és a nemzeti ipar felkarolására létrehozott egyesület alapelveit. Egyúttal létrehozták a Sorompó sepsiszentgyörgyi fiókját Fábián Szilárd és Csia Pál elnökségével.
A Sepsiszentgyörgyi Székely Társaság 1910. novemberi ülésén dr. Nagy Sándor elnök értékelte az előző években elért eredményeket, s megállapította: a mérsékelt sikerek arra vezethetőek vissza, hogy évek óta pártviszálykodások uralják a társadalom minden rétegét, a Székely Társaság nem állhatott pártérdekek szolgálatába, semleges viszonyulásáért viszont a politikai pártok támogatására sem számíthatott. Bánó Zoltán mexikói főkonzul levelét is nyilvánosságra hozták, mely szerint a magyarságnak az Egyesült Államokba való tömeges kivándorlása nagy veszélyt rejt, mert a különböző országokból megindult emberáradat a kivándorlóknak már nem nyújthat előnyöket, sőt, némelyek rosszabb helyzetbe kerültek, mint otthon éltek. A legtöbben már csak bányákban nyerhetnek elhelyezést, ott viszont rengeteg a halálos kimenetelű szerencsétlenség.
A kiegyezés eredményeként nemcsak a közigazgatás, de az igazságszolgáltatás átszervezése is napirendre került. 1868-ban Sepsiszentgyörgyön ideiglenesen úrbéri törvényszéket alakítottak, amelyet 1871-ben meg is szüntettek. 1872-ben Sepsiszentgyörgyön és Kézdivásárhelyen egyaránt működtettek királyi törvényszéket. 1875-ben viszont a sepsiszentgyörgyi törvényszéket megszüntették, ettől fogva a szék, majd a vármegye lakossága számára az egyetlen fellebbviteli hatóság a kézdivásárhelyi maradt. Ez az intézkedés indulatokat, gyűlölködést váltott ki. 1875. augusztus 25-én Sepsiszentgyörgyön népgyűlésen fejezték ki a résztvevők ellenérzésüket a kormány határozatával szemben. 1876-ban a város kérte a szeszes italok kimérésére az árenda csökkentését azzal az indoklással, hogy a törvényszék elköltöztetése miatt jelentősen visszaestek a bevételek. 1877-ben a vármegyei tanács is támogatta Sepsiszentgyörgy kérését a törvényszék visszaköltöztetése tekintetében, ennek érdekében ingyen székházat, a szervezésre pénzügyi támogatást is ajánlott a város.
A törvényszék ügye aztán évekig háttérbe szorult a várost érintő, szintén elsőrendű, megoldásra váró beruházások sorában, mint az új kórház építése, a méntelep évtizede húzódó elhelyezése, a tanítóképző és a Székely Nemzeti Múzeum nagyméretű épületeinek kivitelezése. 1910-től azonban megújult energiával folytatják az erőfeszítéseket a törvényszék Sepsiszentgyörgyre visszahozataláért. 1910. július végén Háromszék országgyűlési képviselői – Hegedüs Lóránt, Székely György, Hollaky Attila, Nagy Sándor – emlékiratot nyújtottak át Székely Ferenc igazságügyi miniszternek, amelyben kérték, hogy a törvényszéket Sepsiszentgyörgyre hozzák vissza. A miniszter kijelentette, pénz hiányában székházépítésről nem lehet szó, de Háromszék vármegye törvényszékének elhelyezését előbb behatóan tanulmányozza, és csak azután hoz végső döntést. A Független Magyarság című központi lap is állást foglalt a törvényszéket illetően. A lap szerint mindenképpen Sepsiszentgyörgyöt illeti meg ez az intézmény, mert megyeszékhely, vasúti csomópont és a térség gazdasági, kulturális életének ütőere. Fontos érvként említi azt a körülményt is, hogy Sepsiszentgyörgy a törvényszék visszahelyezése esetén 100 000 koronás ajánlatot tett hozzájárulásként.
(folytatjuk)
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.