Fogyunk, már csak 1 238 000 magyar él Romániában, az összlakosság 6,5 százaléka. Az elmúlt huszonkét évben majdnem négyszázezer magyar hagyta el szülőföldjét, s e gyilkos elszivárgás – sajnos – máig sem csillapul.
Tehetetlenül nézzük, miként fogyunk, s egyre szűkebb térben összeszorítva élünk. Ráadásul a jövő sem ígér jót: a gyermekvállalási kedv mélyponton, megszületett és felnevelkedett utódaink országhatáron kívül remélik a boldogulást. Még csak nem is Magyarországon, hanem a világ ama részein, ahol ha idegen is, de kicsit könnyebb az élet.
A kisebbségi sors valóban embert próbáló állapot, s megéléshez nemcsak emberi keménység, kitartás, erő szükségeltetik, hanem kikezdhetetlen nemzeti öntudat. És egyikből sem adott nékünk a sors annyit, mennyire szükségünk lenne. A család, az iskola, a közösségek megtartó erőként gátat képezhetnének az elszivárgás útjában, ha ezt célként élnénk meg, de egyelőre a mindenen felül kerekedő individualizmus áll nyerőre.
A párizsi béketárgyalások után, mikor Észak-Erdélyt ismét visszaadták a békediktálók Romániának, Márton Áron gyulafehérvári püspök fogalmazta meg számunkra az egyáltalán nem vigasztaló, inkább megrovó igazságot: Erdélyt valójában a magyar anyák veszítették el.
Már csak a Székelyföldön volnánk igazán otthon, de e régióban mindössze 611 311 magyar él. És Maros megye, de maga Marosvásárhely is már román többségű. A magyarság fele jórészt szórványba kényszerült, dacára annak, hogy Biharban 138 441-en, Szatmárban 113 541-en, Kolozs megyében 103 457-en, Szilágy megyében 50 659-an vallották magukat magyarnak. Közben nagy- és kisvárosaink elrománosodtak, falvaink elöregedtek, fiaink, lányaink hét határon túlra menekültek.
Koszovóban száz évvel ezelőtt még a szerbek voltak többségben, kultúrájuk bölcsőjének is vallják mind a mai napig e területet. Elkezdtek beszivárogni az albánok, és teleszülték a régiót.
Nem is olyan rég nemzetközi támogatással elnyerték függetlenségüket. Az anyaméh győzött!
Holnap ismét választunk. Szavazzunk az életre.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
