Románia választási eredményeket bemutató térképe vörösbe borult, némi sárga pöttyökkel, egyetlen tenyérnyi zöld rész maradt a közepén, a csonka Székelyföldé.
A győzelmi mámor nemcsak a szoc-liberálisok agyát öntötte el, de az RMDSZ-ét is – leszámítva Sepsiszentgyörgy polgármesterét –, lobogtatják, hogy közel kétszáz településen győztek, jobbak voltak, mint négy évvel ezelőtt, miközben látjuk, hogy valójában a Székelyföldön, az észak-erdélyi szórványain, településein kívül majd minden elúszott. És talán végleg elveszett a magyarság számára nemcsak Marosvásárhely, de még Maros megye is, elesettforma Szatmárnémeti és a megye, elég keményen leégtek a levitézlett egészségügy-miniszterrel a nagyváradiak. Mégis, örömtől elcsukló hangon jelenti a szövetség elnöke: győzelem, győzelem, elsöprő győzelem: visszaszerezték Kézdivásárhelyt, Barótot és Kőröspatakot!
A polgáriak szerény eredményük dacára – hét polgármesteri tisztséget és kétszázhúsz tanácsi széket foglaltak – továbbra is a néppártosokat szidják, akiknek van ugyan száznegyvenkilenc helyi képviselőjük és két polgármesterük, de összességében ők sem dicsekedhetnek. A választáson megjelenők száma cáfolja ama állításukat, hogy puszta jelenlétüknek mozgósító ereje lett volna. Ráadásul még most, a választások lejárta után is egymást rágják. El kell ismernünk, mindkét magyar párt jelentős hátránnyal indult, az ellensúlyt magyarországi pártfogóik próbálták megteremteni, de mint bebizonyult, sikertelenül. Szász Jenő kampánya országos botrányt váltott ki, s olyan magyarellenes hangulatot eredményezett, melyre talán csak a kilencvenes években volt példa. S nem csak ezért, de régebbi okok miatt is, Bunta Levente több mint ötven százalékkal győzött Székelyudvarhelyen.
Az RMDSZ most olyannyira gőgöli magát, hogy Nagyváradon Szabó Ödönék egyenesen azt kérik az anyaországi politikusoktól, kerüljék el városukat, Markó Béla meg fennen hirdeti, hogy az alig pár napja lefutott választások bebizonyították, nincs szükség Erdélyben más magyar pártokra. Alteregója, Kelemen Hunor is arról beszél: a hazai magyar választók az RMDSZ-en belüli egységre szavaztak, s bátran üzeni Kövér Lászlónak, hogy az elültetett fenyőfáit óvni fogják – tulipánt ültetnek köréjük. Ha kibontotta volna az elnök úr saját metaforáját, fejét verhetné a falba: a tulipánt ugyanis még a rosszul elültetett fenyőfa is túléli.
Az RMDSZ-vezetők tele hassal és felturbózott sikerélménnyel, a bevörösödött romániai ellenszélben köszönik, jól vannak, fújják régi nótájukat. Mind a polgári, mind a néppártnak változtatnia kell eddigi stratégiáján. Szövetséget kell kötniük, még ha pillanatnyilag ez elképzelhetetlen is. Minden ellenkező híresztelés dacára a választás szabadsága az erdélyi magyar embereket is megilleti.
Ráadásul egységet lehet teremteni a különbözőségben is.
