Az emberi elme az evolúció legcsodálatosabb eredménye. Kitüntetett szerepe van életfunkcióink irányításában, tevékenységeink szervezésében, közérzetünk alakításában.
Szemléletemben a lélek és a test között helyezkedik el, egy kicsit közelebb a testhez. Valójában sokkal több, mint egy emberi szerv. Úgy működik, mint egy processzorrendszer, irányítja a lépésünket, különböző hormonok kiválasztását, ugyanakkor gondolataink és érzéseink főhadiszállása is. Hatalmas teljesítményű, csodálatos „szerkezet”.
Működés szempontjából három részt különböztetünk meg: tudatos elme, féltudatos elme és tudattalan (más szóhasználattal: tudat alatti) elme. A továbbiakban tekintsük át az egyes működési módokat.
A tudatos elme
átlagembernél naponta az idő 1–5 százalékában működik, és egyszerre egy tételen képes dolgozni. Segítségével érzékelünk, következtetünk, ítéletet alkotunk és elutasítunk; elménk e részének köszönhető a gondolkodás, a tudás, az akarat és a választás képessége. A tudatos elme jóvoltából tudunk kommunikálni testünk egyes részeivel, valamint reagálni a látás, hallás, szaglás, ízlelés és tapintás során közvetített érzetekre. A tudatos elme mentális világunk legfőbb irányítója; egyaránt kezeli az érzékszerveink által összegyűjtött benyomásokat és a döntéshozás folyamatait. A tudatos és teremtő gondolat segítségével jutnak el hozzánk a bölcsesség, a tudás és a megértés legbőkezűbb ajándékai. E kapun át érkezik az egészség, a jómód, a boldogság és a fiatalság, hogy szolgálhassa testünket és környezetünket. Ám ha a tudatos elme a gyűlölethez, az irigységhez, a szorongáshoz, a gyengeséghez vagy a félelemhez hasonló negatív gondolatokat táplál, akkor a kétségbeesés, a nélkülözés, a betegség és a boldogtalanság kapujává válik.
Az elme féltudatos „üzemmódja”
szorosan kapcsolódik a tudatos elméhez, és információk, utasítások, megjegyeznivalók átmeneti tárolására szolgál. Elméletileg legfeljebb tíz tételt, a gyakorlatban 5–7 tételt tudunk folyamatosan tárolni a féltudatosunkban. Amerikai kutatók kimutatták, hogy életbe vágóan fontos lefekvés előtt a féltudatos kiürítése, mert a pihentető alvás egyik feltétele, hogy a féltudatos elménk üres legyen. Azok, akik rendszeresen nem ürítik ki éjjelre a féltudatosukat, élettartamuk lerövidülésére számíthatnak.
Tudattalan elménk
határtalan (gyakorlatilag végtelen) sok tételt tárol, és az átlagembernél az idő 95–99 százalékában irányít; testünk akaratlan folyamatait, tevékenységeit is vezérli. Ilyenek például az emésztés, a kiválasztás, a szívverés, valamint a vérkeringés és a különféle mirigyekben lezajló folyamatok. Elménknek ez a része építi fel, tartja fenn, javítja meg és működteti a testet; a tudattalan irányítása alatt minden egyes másodpercben új sejtek születnek. A tudattalan elme hűségesen és fáradhatatlanul elvégzi a test építésének és működtetésének feladatait, függetlenül attól, hogy ébren vagyunk, alszunk, vagy valamely érzéstelenítőszer hatása alatt állunk. Az ember tudattalan elméje – amelynek működése mindig automatikus – egyúttal az emlékezet tárháza, a szokások és ösztönök lakóhelye és egyben az érzelmek központja is.
A tudattalan elme nem gondolkodik, nem érvel, nem következtet, nem mérlegel, nem alkot ítéletet, és semmit nem utasít el. Egyszerűen csak elfogad minden javaslatot, amellyel a tudatos elme ellátja, függetlenül attól, hogy jó vagy rossz, építő vagy romboló javaslatokról van-e szó – ebben rejlik a tudatos elme hatalmas ereje. A tudattalan minden eszmét vagy hiedelmet képes elfogadni működési mintaként. Gyermekkori neveltetésünk, szüleink és tanítóink rajtahagyják lenyomatukat a tudattalanunkon. Ha érettebb korunkban nem tanuljuk meg, hogyan változtassuk meg tudatosan, módszeres munkával a korai éveinkben kialakult előnytelen, „rossz” szokásainkat, akkor minden jövőbeni cselekedetünk alapját ezek a megszokások képezik majd.
Ha a tudattalanban módosítani akarunk valamit, akkor tudnunk kell, hogy törölni semmit nem lehet. Csak behelyettesíteni. Ha szeretnék attól az érzéstől megszabadulni, hogy „ügyetlen vagyok”, akkor valamilyen technikával ezt az érzést felül kell írni azzal, hogy „ügyes vagyok”. Fizikai és mentális egészségünk, belső egyensúlyunk fenntartásához nélkülözhetetlen a tudattalanban tárolt adatok felmérése, megismerése, a „rossz tételek” újakkal való behelyettesítése.
Az elme e három működésmódját szemlélteti az autóvezetés tanulásának folyamata. Amikor először beülsz a volán mögé, akkor a tudatos elmédé a főszerep, azaz vagy kormányzol, vagy gázt adsz, vagy fékezel, vagy sebességet váltasz. Később átveszi az irányítást a féltudatos elméd, és egyidejűleg tudsz két-három tevékenységet is végezni (pl. gázadás és kanyarodás). Majd úgy hatvanezer kilométer megtétele után már a tudattalané a főszerep.
