Zászlóbajosak, címerbajosak, egyszóval jelképbajosak a székelyföldi román politikusok.
A kormányváltással ismét tisztségbe került Munteanu prefektus megtámadta a kovásznai önkormányzatnak azt a másfél évvel ezelőtt hozott határozatát, mellyel elfogadta a város zászlaját. Mindezt a fürdővárosi román tanácstagok nyavalygására, miszerint a jelkép nem tartalmaz román elemet. No, ő sem kérette magát kétszer!
Nem az első eset: a megyecímerrel is sokat bakalódtak, pedig annak több mint fél évezredes múltja van. Volt, aki a románok hagyományos mesterségére, a pásztorkodásra való utalásként bárányt képzelt bele. Aztán Sepsiszentgyörgy címerében sem találták a román elemet. Illyefalva címerétől egyenesen kiakadtak: miféle dolog, hogy a jelképben szereplő határkő – különben a település több mint két évszázados szimbóluma – a Székelyföld és Barcaság határát jelképezi?! Egyáltalán mi az, hogy Székelyföld?
Kovászna címerének elfogadása sem ment zökkenőmentesen, de végül határozatban szentesítette a kormány. A zászló elfogadásához nem kell ily messzire menni, ahhoz elég a helyi tanács határozata, amit most támadtak meg. Immár a közigazgatási bíróság dönt a sorsáról. Hacsak nem csúszott be valami formai hiba, nem adhatnak igazat a kormánymegbízottnak. Ugyanis a zászló hófehér téglalap, közepében a román kormány által elfogadott városcímerrel. Mi kellene még? Tán két juh pajzstartóként?!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.