Írói pályája a háború után a Nemes Nagy Ágnes és Lengyel Balázs szerkesztette Újhold folyóiratban versekkel indult. Ezután, a Rákosi-rendszerben hallgatásra és fordításra ítéltetett, az ötvenes évek végétől jelentkezett először fanyalogva fogadott ,,polgári regényeivel", de miután az 1958-ban megjelenő első regénye, a Freskó hatalmas közönségsikert aratott, s a pettyes könyvek népszerű ,,lányregény"-sorozatában az ugyanebben az évben először megjelenő Mondják meg Zsófikának is addig nem látott példányszámot ért el, a kiadók versengeni kezdtek műveiért, s regényei (Az őz, Disznótor, Pilátus, A Danaida stb.) és ifjúsági regényei (Sziget-kék, Álarcosbál, Születésnap, Abigél) sorra jelentek meg hatalmas példányszámban, újabb és újabb kiadásokban, ugyanakkor népszerűek voltak verses meséi (Bárány Boldizsár, Marikáék háza stb.). Írt elbeszéléseket, útikönyveket, tanulmányokat, drámáit is nagy sikerrel játszták. A hetvenes évek elején az Ókúttal kezdődött és a Régimódi történettel folytatódott önéletrajzi regényeinek sora (ez utóbbiból tavaly Bereményi Géza rendezett hatrészes tévéfilmet Egri Kata, Cserhalmi György és Eperjes Károly főszereplésével)… Most, életműve előtt tisztelegve, legutolsó regényéből, a Für Eliséből közlünk egy jellemző részletet.