Igaz, kicsit nehezen jöttek rá a vargyasiak, hogy mit is forralnak valójában ellenük, amikor földjeiket oly könnyedén eladták. Szerencsére legalább a huszonnegyedik órában észbe kaptak, az átlagosnál óvatosabbá vált Ilkei Ferenc polgármester is (higgyük, nemcsak a választási kampány miatt), s egy olyan sötét betelepítési tervet sikerült megakadályozniuk, mely egyenesen a székely tömb etnikai egységének megtörését célozta. Az ügy rendkívül szövevényesnek, titokzatosnak, gyanúsnak és lappangó tervekkel telítettnek látszott, s minden bizonnyal helyrehozhatatlan éket vágott volna a Székelyföld testébe, ha néhány ember nem kezdi kongatni a vészharangot, s nem kutyálják meg magukat: ha vénasszonyok potyognak az égből, akkor sem adják el őseiktől örökölt földjeiket.
Igen, a föld. Jó lenne nem eladni, hanem korszerű  szövetkezetekbe társulni, s vigyázni, hogy semmiképp se kerüljön sem német, sem osztrák, sem román tulajdonba. Ha egyelÅ‘re még kevés haszonért is, de megÅ‘rizni jussunkat. Nemcsak Vargyas van veszélyben, Székelyföld-szerte folyik a kis magyar tulajdonok felvásárlása, Sepsi­szent­györgyön lakások cserélnek gazdát, mert pár ezer lejjel többet adnak értük a brassóiak. S hogy a népszámlálási adatokban ennek nyomát egyelÅ‘re nem látni, csak azért van, mert a nagy szocialista iparosítás után ide betelepített románság szépen szaporodott ugyan, de gyermekeiknek már nem biztosított igényeikhez mért karrierlehetÅ‘séget régiónk, s jórészt továbbálltak.
De a székely tömb fellazítási szándéka – bár tiltják az európai törvények – ma is fennáll, létező veszély. Ki­lencvenkét éve látjuk, zavarja a mindenkori román hatalmakat, hogy oszthatatlan nemzeti államuk közepén képtelenek szétzilálni ezt a magyar tömböt. Emiatt nem akarnak hallani még a kulturális autonómiáról sem, ezért késleltetik a decentralizálást, ezért folytatják a lassú, nem túl látványos, de türelmes betelepítési politikájukat.
Az alakulgató kapitalista társadalomban nehéz a pénz varázsának ellenállni, s  könnyű azt a földet, házat, erdÅ‘t, bennvalót eladni, amelyért nem ez a nemzedék, hanem apáik, nagyapáik dolgoztak meg. Mégis tanuljunk Vargyas példájából, ezer helyrÅ‘l leselkedik a veszély. Fogyunk, egyre összébb szorulunk, de ha vigyázunk, belsÅ‘ anyaországként, hatszázezer lakos fölötti lélekszámmal, javaink megÅ‘rzésével még jó ideig önmagunk urai maradhatunk.