Tavaly csupán felvonulással ünnepeltek, idén már egész napos rendezvény várta a kamionsofőröket szombaton Baróton a II. Erdővidéki Kamionos Találkozón. Kiderült, melyik a legerősebb, melyik a legszebb, s különdíjban részesült a legrégebb gyártott kamion is.
Kiegészítőként íjász- és sörivó verseny is volt. A szervezők elégedettek, ígérték, jövőre is vállalják a feladatot.
Délelőtt tíz órától folyamatosan érkeztek kamionok a találkozónak otthont adó baróti sportbázishoz, és nemcsak Erdővidékről, hanem Sepsiszentgyörgyről, sőt, a fővárosból is. Délután három órakor – amikorra már harminckét kamion parkolt az edzőpálya gyepén – dudaszóval vonultak végig a városon, melyet kis túlzással talán a baróti hegyeken túl is hallani lehetett. A további programban ügyességi versenyek szerepeltek, melyekre sofőrök nevezhettek, közben háromtagú zsűri vette szemügyre a járműveket.
Az ügyességi versenyek kamionhúzással kezdődtek, tizenkét méteres távon egy 7,5 tonnás „szörnyeteget” kellett minél rövidebb időn belül elhúzni. Ebben a baróti Papuc Attila bizonyult a legjobbnak. Az íjászversenyen is Barót dominált, az első és második helyet is itteniek szerezték meg, de az utolsó versenyszámban, a sörivásban már nem fértek fel a dobogóra a helybeliek, a vargyasi Székely Botond lett a győztes. Közben a zsűri nevesítette a kamion-szépségverseny győzteseit is az autók ápoltsága, eredetisége szempontjából Jobb József (Nagy-bacon) DAF márkájú kamionja bizonyult a legjobbnak, második helyen végzett Farkas Zoltán (Ésfalu) Ivecója, harmadik lett Nagy Imre (Erdőfüle) Scaniája. Különdíjban részesült Nóda György sepsiszentgyörgyi vállalkozó 1956-ban gyártott svájci Sauberje, amely ugyan nem felelt meg a zsűri által felállított kritériumoknak, de a legtöbb kíváncsiskodót vonzotta. A találkozót focimeccs zárta vasárnap.
