Balázs Éva, 1974 és 1992 között Sepsiszentgyörgyön alkotó színművész életét, pályáját bemutató „beszélgetőkönyvet” ismertettek múlt héten a Bod Péter Megyei Könyvtárban. A Marosvásárhelyen élő színésznőről tavaly jelent meg Máthé Éva interjúkötete, Balázs Évát most Bogdán László író, lapunk munkatársa kérdezte.
Balázs Éva élete három városhoz – Székelyudvarhely, Sepsiszentgyörgy és Marosvásárhely – kötődik, mint mondta, az egyetlen olyan színész, akit szülei küldtek erre a pályára, noha magyar–francia szakra készült, édesapja ugyanis azzal biztatta, „többet nyerünk, ha Varságon a verset adjuk át”. Sepsiszentgyörgyre előbb Dukász Anna, aztán Sylvester Lajos hívta, az itt töltött évtizedeket tartja meghatározónak, „ennek a közönségnek köszönhetem, hogy vagyok, itt lettem Balázs Éva”. A nyolcvanas évek a tiltások, korlátozások mellett egyben a „vándorszínház hőskorát” is jelentették, „minden kicsi faluba elmentünk”, olykor „a petróleumlámpát tartottuk, és úgy mondtuk az igét”. Völgyesi András fedezte fel, akkoriban Seprődi Kiss Attilával ők ketten dolgoztak rendezőként a szentgyörgyi színházban, mindkettőnek kialakult csapata volt, „nem ez a baj, hanem hogy a színészek cserélhetetlenek voltak, mi nagyon nehezen éltük meg ezt”. A verset mai napig is ébren tartja, pályája egyik legfontosabb szelete a versmondás: az 1981 februárjában bemutatott, Farkas Árpád verseiből összeállított, Apáink arcán című műsorból 81 előadást tartott, lemezen is megjelent.
Melyik a kedvenc szerepe? Nem tud választani, mert nem lehet elveszíteni azt a harcot, ami a színész és a szerep között van, „benned marad egy életen át, úgy, ahogy van, vállalod, mert a színész soha nem akar rosszul játszani, van, ami sikerül, van, ami nem”. Nagy élményeként idézi fel a Tompa Miklós által rendezett darabokat, Tamási Áron Vitéz lélek című színművét és Sütő András Pompás Gedeonját, abban az időben vizionálások közepette „az elvtársak a Kentet szívták a nézőtéren, és mondták, mit kell kihúzni a szövegből”. Aztán 1992-ben családjával Marosvásárhelyre költözött, úgy gondolta, szükség van a váltásra, noha Szentgyörgy mai napig is fájó pontja. Tizenhat évig tanított a színművészeti egyetemen, de közel öt esztendeig nem lépett színpadra, ez nagyon megviselte. Most a marosvásárhelyi Tompa Miklós Társulat színművésze, ott főként Örkény István Macskajáték és Spiró György Csirkefej című darabjait szerette igazán.
Balázs Éva szerint „az őszinteség a színházban csak magaddal szemben kifizetődő”, s mint mondta, a könyvben sok mindenről nem beszél, például arról a világról, amelyet itt, Sepsiszentgyörgyön kapott: a Sugás vendéglő asztaláról, az igazi kávéházi hangulatról, Darkó Zsigáról, arról, hogy könyvekről, irodalomról beszélgettek. Mint fogalmazott, nem érte el célját, amíg él, dolgozni szeretne, mert ez életerő, ez oxigén...
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.