Június 10-én 270 szavazatot kapott, szemben az MPP-s ellenjelölt, László Zsolt 150 voksával. A helyi önkormányzatban hat RMDSZ-es és három MPP-s tanácstag jutott mandátumhoz, az EMNP nem indított jelölteket.
– Arra kérem, mutatkozzon be olvasóinknak.
– 1977-ben születtem, és a dálnoki farmon nőttem fel, ahol édesanyám könyvelőként dolgozott. Elemi iskoláimat Maksán, a mezőgazdasági szaklíceumot pedig Sepsiszentgyörgyön végeztem, de édesanyám korai halála miatt akkor nem mehettem főiskolára. A rendszerváltás után elvégeztem a bukaresti mezőgazdasági egyetemet. A középiskola után egy tejfeldolgozó üzemben dolgoztam, majd magánvállalkozásba kezdtem, három évig Maksán egy kis bárt működtettem. Már akkor öt-hat hektáron gazdálkodtam, amit a mai napig is folytatok. A véletlennek köszönhetően kerültem, mindenféle közigazgatási tapasztalat nélkül, a dálnoki községházára. Amikor 2004 áprilisában leváltunk Mak­sáról, a prefektúra nevezte ki az ideiglenes községvezetést, Márton Lászlót polgár­mesterként, engem pedig helyettesének. Akkor az imaházban megtartott alakuló ülésen engem javasoltak falusfeleim e tisztség betöltésére. Elvállaltam. Az őszi helyhatósági választásokon bekerültem a helyi tanácsba, és ismét rám bízták e feladatot, amit 2008-ban újabb mandátum követett. Idén Márton László nyugdíjba vonult, nem vállalt újabb megbízatást, így az RMDSZ engem jelölt a polgármesteri tisztségre. Úgy éreztem, hogy több mint nyolcesztendős tapasztalattal a hátam mögött eleget tudok tenni a rám bízott feladatnak. Nős vagyok, van egy hatéves kislányom és egy négyéves kisfiam.
– Melyek a megoldásra váró gondok?
– A tenni akarás nagyon összefügg az anyagiakkal. Kicsi pénzből is megpróbálunk előrelépni, fejleszteni a községet. Nagyon fontos számomra, hogy az ügyfeleket tisztességgel kiszolgáljuk a községházán, ne sétáltassuk fölöslegesen őket. A legfontosabb munka a vízvezetés folytatása. A fővezeték már lefektetve, hátravan a víztároló megépítése. A jelenlegi községházán nagyon szűkösen férünk, a polgármesteri hivatal mellett itt működik a rendőrőrs, az orvosi rendelő, a posta, a patika. Ezeket vagy legalább egy részüket a községháza hátsó épületébe szeretném átköltöztetni a tatarozás után. A mezei utakon is szeretnénk javítani, mivel elég rossz állapotban vannak, és községünk lakóinak zöme a mezőgazdaságból él.
– A községet háromszáz hektárral rövidítették meg…
– A dálnokiak területéből kézdivásárhelyi, lemhényi, ozsdolai, kézdiszentléleki, esztelneki, kézdiszentkereszti és csernátoni embereknek mértek ki földet. A háromszáz hektár termőterületünk tíz százalékát jelenti, és több mint száz embert érint. Amikor Kézdivásárhelyen megépítették a gyárnegyedet, az ottani területek tulajdonosait részvényekkel kárpótolták a szentkatolnai állami gazdaságnál. Elvileg öt évig részvényesek maradtak volna, majd természetben következett volna a kárpótlás. A problémát a burgonyakísérleti állomás miatti földhiány jelentette, ezért hozzányúltak az állami gazdaságok földjéhez, és önkényesen elvették tőlünk a területet. Az önkormányzat két pert is kezdeményezett a megyei törvényszéken, ahonnan Kézdivásárhelyre irányították az ügyet. Kiderült, magánszemélyek nevében a polgármester nem perelhet, azt javasolták, hogy minden egyes érintett kezdeményezzen jogi eljárást. Én nem nagyon látom a megoldást arra, hogy mi, a dálnokiak visszakapjuk elődeink jussát.
– Új alpolgármestere is van a községnek.
– Bangyán Sándor  a helyettesem, a két jelölt közül neki szavaztak a tanácstagok bizalmat.
– Idei falunapok?
– Az eddig szokástól eltérően idén nem július második hétvégéjén tartjuk a falunapokat, hanem augusztus 4-én és 5-én. Így döntöttünk, mert az első időpont egybeesett volna a Székely Vágtával. A falunapokra mindkét magyarországi testvértelepülésünk küldöttségét meghívtuk.
– Dálnokon sok a kúria. Hogyan lehetne ezeket jobban népszerűsíteni, ide vonzani a látogatókat?
– Kettő közülük, a Hadnagy István-féle és a Borbáth-kúria idegen kézbe került, mindkettőt eredeti alakjában fogják felújítani. Sajnos, az egyik örökös akadékoskodása miatt az önkormányzat nem tudta megvásárolni a Beczásy-kúriát, habár a pénzünk is megvolt rá.
– Még mit szeretne elmondani?
– Köszönet Márton László elődömnek eddig kifejtett áldozatos munkájáért. Ő tanácsi mandátumot sem vállalt, de fia tagja az új önkormányzatnak.