Az aszteroidák óránkénti 80 ezer kilométeres sebességgel keringenek a Nap körül, parányi tömegük miatt gyakorlatilag nincs gravitációjuk, így meglehetősen nehéz feladat az űrsziklákon való landolás. A küldetés során 4,8 millió kilométerre lévő aszteroidára küldenék az űrhajósokat. A projekt elsődleges célja, hogy többet megtudjanak ezekről az égitestekről, amelyek a Naprendszer korai szakaszából származnak, így a minták vegyelemzésével évmilliárdokkal „lapozhatnak vissza” a történelemben. Ugyanakkor ezek az égi objektumok nagyon közel kerülhetnek a Földhöz. A NASA jelenleg több mint 400 olyan aszteroidát figyel meg rendszeresen, amely potenciális veszélyt jelenthet bolygónkra. Többségük nem jelent komoly gondot, de idén a tudósok felfigyeltek egy 140 méter átmérőjű aszteroidára, amely 2040-ben elég közel kerül a Földhöz, hogy összeütközzék bolygónkkal. A NASA szerint a küldetés segít felkészülni egy ilyen veszély elhárítására is.
A program első lépéseként, amelyről a Japán Földtudományi Szövetség májusi közgyűlésén számoltak be, 2016-ban egy aszteroidára ember nélküli űrhajót küldenek, amelynek robotkarjai mintákat gyűjtenek a kisbolygó felszínéről. A 2020-as évek végén pedig következhet az emberes küldetés, amelynek során az asztronauták akár harminc napot is eltölthetnek egy kisbolygó felszínén.
Hat űrhajós, köztük az Európai Űrügynökség képviseletében Tim Peake őrnagy, a brit hadsereg volt helikopterberepülő pilótája júniusban kezdte meg a felkészülést. Ennek során megtanulják, hogyan működtessék a járműveket, miként hajtsák végre a sétát a kisbolygó felszínén, vagy a mintagyűjtést. Az asztronauták tizenkét napot töltenek húszméteres mélységben egy víz alatti bázison Florida partjainál. Egy tizenhárom méter hosszú és hat méter széles kapszulában élnek majd, de „űrsétákat” is tesznek a tengerfenéken, és olyan járműveket irányítanak, amelyekhez hasonlatosakat alkalmaznak majd az aszteroida felszínén.