Sepsiszéken már ismertek a gólyafészkekre vonatkozó adatok, ezeket folyamatosan frissítik, Bodzafordulón is készült már hasonló összeírás – sorolta érdeklődésünkre Kelemen László egyesületi elnök, aki szerint az erdővidéki fészkek számlálása várhatóan jövő évi feladataik egyike lesz. A háromszékieket általában érdekli e madarak sorsa, az egyesülethez naponta legalább egy telefonhívás gólyaügyben érkezik – mondja Kelemen. Fontosnak tartja azt is, hogy az emberek követik a gólyák sorsát, egy-egy terepmunka során beszámolnak a fészkek történetéről is. Így derült ki a napokban például az is, hogy a kézdimartonfalvi templomon található gólyafészek – a helyi öregek elmondása szerint – több mint hetvenéves.
Ugyancsak a Rara Avist hívják, ha sérült madarat találnak – idén egy fészkéből kiesett fiókát helyeztek gondozásba. Áramütés miatt évente két-három példány pusztul el, a gyengébb egyedek közül pedig évente hét-nyolc marad télen is Három­széken. Ezek a madarak gazdát kapnak, általában azokban a falvakban gondozzák a lakók, ahol azonosították őket, az egyesület pedig tanácsokkal segít, és hozzájárul élelmezésükhöz is. Az áramszolgáltatóval kialakított partnerség révén figyelemmel kísérik a villanyoszlopokon fészkelő gólyákat, a villanyvállalat az elmúlt két évben összesen 110 fészektartó állványt szerelt fel, idén pedig újabb ötöt helyeztek ki megyeszerte.
Kelemen László úgy véli: amióta egyesületük működik, évről évre nő a fészkek száma és közülük csak néhány marad üresen. Egy harminc évvel korábbi felmérés adatai 220 gólyafészekről tanúsodnak a megyében, tizenöt évvel később pedig már csak ennek felét jegyzik – a szakember szerint azonban ez az adat nem reális, a jelenlegi helyzetről az általuk indított összeírás ad majd képet. A Rara Avis tervei közt gólyamenhely létesítése is szerepel.