Kitekintek a szürke latyakos novemberbe, és az elmúlás megannyi üzenetét hordozó október után hangulatom csak tovább süllyed. Hányadszor küldöm Nektek adventi gondolataimat? Magam sem tudom már, hiszen jórészt a ,,számítógép előtti" korszakba nyúlik vissza az az igényem, hogy barátaimmal megosszam szellemi prófuntomat.
Bizony ez az állapot jellemezte életünket, munkával, küzdelemmel s remények dédelgetésével teli évtizedeinket. Megküzdöttünk, és elbukva is újra talpra álltunk, a reánk mért csapásokból is megtanultunk gyarapodni, és ezerszer megbocsátottunk ellenünk vétkezőknek. Csakhogy az az ország nem jött még el, a kísértések még nem múltak el, és főképpen nem szabadultunk meg ama gonosztól. De azt is mi tapasztaltuk meg, hogy szenvedéseink által előreléptünk, s bár voltak, akik elbuktak, és voltak, akik elhullottak a próbatételek során, mi, megmaradók mégis, és világ csodájára, felálltunk, eldobtuk mankóinkat, levetettük tetszhalotti lepleinket, újra láttunk és jártunk, éltünk és elölről kezdtünk mindent. Vagyis a reményt és csalfa vak reményt számon kérő válaszokat leltározván, mégis az előbbi kerül ki győztesen. Hiába nyomaszt a novemberi kép, hiába ejt kétségbe egy ország, egy nemzet csatakos menetelése a felszedett kövezetű sáros úton, hiába szegélyezik azt keresztre feszítettek, és hiába vetnek kockát köntöseinkre az árulók és a bambák, az út végén, a barlangsír kövén mégiscsak egy üres lepel hever, és hirdeti a győzelmet a gonosz felett.
Csüggedésünk ma látható mélységei talán éppen azt a pontot jelzik, ahonnan már csak felfelé van elmozdulás. A rossz, ami körülvesz, már nem írható le jelzőkkel, s nem is érdemes szavakat keresni, vagy azok fokozatait ragozni. Van, amikor a gonoszság már önmagát emészti el, és ma ezt a pontot közelítjük. A gátlástalanság nagy előnyeit a becsület és tisztaság önkorlátozó ereje eddig nem tudta ellensúlyozni, a ,,neki mindent szabad" magatartás eleddig előnyt jelentett, de az elképzelhetetlen, hogy a végtelenségig képes fenntartani önmagát. S mivel a hatalom és az erő megtartásának módszereiben csak a megengedhetetlen tárházából képes fegyverkezni, előbb vagy utóbb ez a lehetőség kimerül. Közeleg a mindenki számára világos lelepleződés pillanata. Nem tudhatjuk, melyik percben. Nem is lesz könnyű. Ami utána reánk vár, talán az lesz a leginkább embert próbáló, de ezt is túl kell élnünk. Nem sok nemzet van a földkerekségen, mely ebben nagyobb gyakorlattal rendelkezne.
Felettünk Isten szabad ege és kegyelme. Talpunk alatt őseinknek az egész a Kárpát-medencét beterítő csontjai, kezünkben az ő csontkezükből kihullott tapasztalat fegyvere. Köröttünk egy önmagát felfalni képes neoliberális téveszme vezette, globalizálódó világ. És előttünk a küzdelem. A küzdelem reménye, lehetősége és kötelessége.
„Ne csüggedj el, kicsiny sereg", szól ismét a zsoltár. És erre buzdít az újabb adventi várakozás is.
Szász István Tas
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
