Az első finálé és az első érem. Igaz, ez nem a legfényesebb, de az ezüstérmet teljes egészében megérdemelték Tót Csaba tanítványai, akik a 2011–2012-es idényben végig kiválóan teljesítettek. A Sepsi FC mérkőzésről mérkőzésre fejlődött, az eredmények sem maradtak el, és érkeztek a behívók is. Kisgyörgy és Papp bekerült az ifjúsági, Grigoraş, Pânzaru és Mánya pedig a nagy válogatottba. Ott a helyük a válogatottban, de én Máté behívásában is reménykedtem – nyilatkozta a sepsiszentgyörgyi együttes edzője.
A KSE a hatodik helyről került be a küzdelemsorozat rájátszásába, ahol kettős vereséggel búcsúzott a további küzdelemtől. Dobozi Levente játékos-edző szerint nehezen indult számukra az év, változott az edzőjük, sok labdarúgó megfordult a csapatnál, és ha mindezek tükrében nézzük az elért eredményt, az minden szempontból elfogadható. Őszintén, mi jobb eredményre vártunk a kézdivásárhelyi együttestől, hiszen az előttük végző Focşani és a folyamatosan gondokkal küszködő Székelyudvar­helyi SK is legyőzhető ellenfélnek tűnt.
A 2011–2012-es szezon tíz csapattal rajtolt, ám az őszi idény folyamán a Concordia Chiajna visszalépett, a Sepsi FC legkeményebb ellenfele pedig a román válogatott gerincét képező City’US volt. Az alapszakaszban nem bírtak egymással a csapatok, hiszen mindkét alakulat – kihasználva a hazai pálya előnyét – megnyerte az összes mérkőzését, és idegenben is csak egyet-egyet veszített. A KSE számára jól kezdődött az évad, a harmadik forduló végéig dobogós volt.
A tizenhat fordulós alapszakasz végső sorrendje:
1. City’US    15    0      1    163–51    45
2. Sepsi FC    15    0      1      90–40    45
3. Galaci United      8    2      6      76–57    26
4. Székelyudvarhelyi SK      7    3      6    103–80    24
5. Focşani-i MSC      6    4      6      81–84    22
6. KSE      5    2      9      49–70    17
7. Kolozsvári Clujana      5    1    10      90–104    16
8. Dava Déva      3    1    12      50–91    10
9. Keresztvári Inter SK      1    1    14      56–181      4
Az alapszakaszban a későbbi bajnok rendelkezett a legjobb támadással (163 lőtt gól), második Udvarhely (103 gól), harmadik a Sepsi FC (90 gól) és kilencedik a KSE (49 gól). Ezzel ellentétben a szentgyörgyi zöld-fehéreké volt a legjobb védelem, mivel csak 40 gólt kaptak, a második City’US 51-et, a negyedik KSE pedig 70-et.
Hazai környezetben és idegenben is a City’US, illetve a Sepsi FC diktálta az irányt, a KSE saját közönsége előtt három meccset nyert meg, egy döntetlen és négy vereség mellett. A kézdivásárhelyi fiúk a kiszállásokról hét pontot hoztak haza, és öt mérkőzésen kaptak ki. A marosi együttes mind otthon, mind idegenben a legjobb támadónak bizonyult, védekezésben viszont a Sepsi FC mögé szorult. Ha a csapatok hazai mérkőzésein mutatott defenzívát vesszük górcső alá, kiderül, hogy saját pályáján a Sepsi FC kapott a legkevesebb gólt (20), a KSE (25) második, a City’US pedig a harmadik (26).
A hazai mérkőzések rangosra (nyolc meccs):
1. City’US    8    0    0    87–26    24
2. Sepsi FC    8    0    0    53–20    24
3. Udvarhely    4    1    3    55–37    13
4. Galac    4    1    3    39–28    13
5. Kolozsvár    4    0    4    59–44    12
6. Focşani    3    3    2    39–35    12
7. KSE    3    1    4    26–25    10
8. Déva    2    0    6    29–49      6
9. Keresztvár    1    1    6    30–77      4
Az idegenbeli meccsek táblázata:
1. City’US    7    0    1    76–25    21
2. Sepsi FC    7    0    1    37–20    21
3. Galac    4    1    3    37–29    13
4. Udvarhely    3    2    3    48–43    11
5. Focşani    3    1    4    42–49    10
6. KSE    2    1    5    23–45      7
7. Déva    1    1    6    21–42      4
8. Kolozsvár    1    1    6    31–60      4
9. Keresztvár    0    0    8    26–104      0
De hagyjuk a statisztikát, és szólaltassuk meg a két háromszéki együttes edzőjét, hadd meséljék el ők, milyennek látták csapataink idei teljesítményét a kis­padról.
Tót Csaba, a Sepsi FC edzője. Már két éve irányítja a megyeszékhelyi alakulatot, és vezetése alatt a csapat begyűjtött egy negyedik és egy második helyezést.
– A Sepsi FC 17–3 arányban veszítette el a Maros­vásárhelyi City’US elleni döntőt. Ekkora volna a különbség a két csapat között?
– Nincs ekkora különbség, de sajnos a bajnokság végére nagyon elfáradtak a fiúk. Mi nem vagyunk százszázalékosan profi együttes, így a foci mellett mindenki dolgozik, és van, aki nagy pályán is futballozik. Ez nem vonatkozik a marosi csapat játékosaira, hiszen ők azért kapják a pénzt, hogy focizzanak. Azt is el kell mondani, hogy Marosvásárhely jobb, mint mi, de nem ennyire. Mi nyerni akartunk, de sajnos nem jött össze. Szép volt így is, hiszen a tavalyi negyedik helyről idén már a második helyen végeztünk. Az eredmény szempontjából ez a csapat a maximumot hozta össze, és én teljes egészében elégedett vagyok az eredményünkkel.
– Az eddigi legjobb Sepsi FC-t láthattuk harcolni a bajnoki címért. Melyek a csapat erősségei és hiányosságai ebben a szezonban?
– A fiúk szívvel-lélekkel futballoztak, s ha felálltak a pályára, mindig nyerni szerettek volna. A győzni akarás, a küzdeni tudás mind-mind a csapat erőssége. Úgy érzem, minden jól működött a csapaton belül, és ezt pozitívumként tudom elkönyvelni. Volt egy-két játékos, akitől többet vártam volna ebben az évben, ám abban bízom, hogy a következő szezonban már jobban teljesítenek. Még szükségünk lett volna egypár jó labdarúgóra ahhoz, hogy komolyabban megszorongassuk a marosi alakulatot. Én ezeket sorolnám a hiányosságaink közé.
 – Készülődnek már a soron következő idényre?
– Bár vakáción vagyunk, már tervezgetjük a következő szezont. Sajnos, új játékosokban nem tudunk gondolkodni, hiszen a költségvetésünk ezt nem engedi meg. Szerintem a 2012–2013-as bajnokságra is megmarad a jelenlegi keretünk. Grigoraş után érdeklődött a Marosvásárhelyi City’US, de most semmi konkrét nincs az ügyben. Terveink között szerepel, hogy megismételjük az idei bravúrunkat. Szeretnénk merészebbet is álmodni, de a jelenlegi költségvetésünkből egy újabb második hely is nagyon jó eredmény lesz. Mindenki vágyik a bajnoki címre, de sajnos a mostani felállásban nagyon nehéz.
Dobozi Levente, a KSE játékos-edzője. A céhes városbeli együttes Polgár László vezetésével kezdte meg a 2011–2012-es szezont, ám a Szentgyörgyön is megfordult edző az őszi idény végén távozott a KSE kispadjáról. Ilyen körülmények között a szezon hátralévő részében Dobozi Levente irányította az edzéseket. Számára nem volt új a feladat, hiszen korábban is tevékenykedett mint edző a felső-háromszéki alakulatnál.
– Játékos-edzőként miként értékeli a KSE teljesítményét?
– Mint mindig, most is nehezen indult számunkra az idény. Kevés volt a pénzünk, a játékosokat nem tudtuk rendesen megfizetni, és ezért sok volt a csapaton belüli mozgás. Ezeknek a dolgoknak a tükrében elégedett vagyok az eredményünkkel, pedig a szezon elején még az első négy között szerettünk volna végezni.
– A gyakori játékosmozgás mellett volt-e más hiányossága a csapatnak?
– Az egész idényben ez a legnagyobb hiányossága a csapatnak, de még akadtak gondok. Az évet Polgár Lászlóval kezdtük, ám a köztem és közte, illetve a játékosok és közte levő rossz kommunikáció miatt az őszi idény végére meg kellett szakítanunk az együttműködést. Úgy érzem – és ezt ki is merem jelenteni –, Laci bácsitól sokkal többet lehetett volna tanulni, mint tőlem, s lehet, hogy vele jobb helyezést érünk el a bajnokság végén. Az az igazság, hogy többet vártam tőle. Sajnos, abból is származott hátrányunk, hogy játékosaink nagy többsége nagy pályán is futballozott, hiszen a két foci különbözik egymástól. Ennek pedig egyszerű az oka: az anyagiak.
– Idén mi volt az együttes erőssége?
– Az ősszel nagyon jól fel voltuk készülve, és ezt mondhatom a csapat egyik legnagyobb erősségének. Saj­nos, tavaszra elmaradt a komolyabb fizikai felkészülés, és ebből sok hátrányunk származott. Egy másik dolog, amiben jók voltunk, a hazai környezetben mutatott odaadásunk, hiszen itthon nagyon jó meccset játszottunk Focşani-nal, Galaccal, Szé­kelyudvarhellyel és még a Sepsi FC-vel is.
– Önök hogyan élték meg az idei két háromszéki rangadót?
– Akár barátságos, akár hivatalos mérkőzés volt a két csapat között, azok mindig nagyon jók voltak. Néha féltem, hogy lesznek gondok, problémák, ám mindig megúsztuk a cirkuszt. Örökké jó volt a Sepsi FC-vel futballozni, hiszen tudtunk tanulni tőlük. Mindig megnéztük a meccseiket, és szurkoltunk is nekik.
– A csapat vezetősége dolgozik már a következő szezonon? Hogyan tovább?
– Sajnos, nem tudom... Nagyobb költségvetésre volna szükségünk, ha jobb eredményt akarunk elérni. A napokban jártam a polgármesternél, és bemutattam a tervezett büdzsénket, ám ezt nem tudták elfogadni. Szerencsére, nincs semmi veszve, hiszen a hónap végéig még átnézik a tervezetet, de sajnos nem mondták, lesz-e vagy sem továbbra is futsal Kézdivásárhelyen. Július közepén már meg szerettem volna kezdeni az edzéseket, s hamarosan a szövetség felé is kellene jelezni részvételi szándékunkat...
– Ez a KSE megszűnését jelenti?
– Egyáltalán nem, hiszen én bizakodom. Új polgármesterünk van, aki még nem ismeri teljesen a kézdivásárhelyi sport helyzetét, és ezért egyeztetnie kell a tanácstagokkal ez ügyben. Mi nagyon számítunk az önkormányzat segítségére, mivel városunkban gyengén működnek a cégek, és nehéz volna támogatásból összegyűjteni a szükséges pénzt. Ha jó eredményt akarunk elérni, az általam bemutatott költségvetésre volna szükség, de ebből lehet lefaragni, és kevesebb pénzből is folytatódhat a teremfoci.
– A legjobb forgatókönyv szerint a KSE indulni fog a 2012–2013-as bajnokságban. Új edzőben és új játékosokban gondolkodtak már?
– Igen. Szükségünk van új edzőre, s már fel is vettük vele a kapcsolatot, ám minden a költségvetésünktől függ majd. Ha kevesebb pénzünk lesz, továbbra is megpróbálom én ellátni az edzői feladatokat. Játékosokra viszont nagy szükségünk volna, mivel jelenleg mindössze öten vagyunk a csapatnál. Tehát sok lesz a tennivalónk.