A szamosújvári várban, amelyet 1540-ben építettek Domenico da Bologna olasz építész vezetésével, majd 1786-ban II. József utasítására börtönné alakítottak át, sokan raboskodtak a háromszéki elítéltek közül is. Toth Moyses szörcsei fiatalember 1845-ben szabadult a szamosújvári börtönből. Szabadulólevelében pontos leírás maradt fenn az akkor 34 éves elítéltről. Toth Moyses jómódú székelyember volt, aki után testvére szekérrel ment Szamosújvárra.
„Szabaduló utlevél.
Melynek ereje melett Nemes Háromszéki Szörcsei ifj. Toth Moyses ki is mintegy 34 éves református vallásu, közép köpcös termetű, hosszu piros ábrázatu, gesztenye szin haju, kűlönösebb ismertető jele nincsen, megyen ujbornyubör csizmában, harisnyában, kis mejrevalo bundában, térdig érő szűrke condrában, és egy szélyeskarimáju kalapban, Miután mai napon ezen várban a rámérve volt rabságot kiállta, honába leendő menetel végett szabadon bocsájtatik. Ki is ezennel utazik testvéröcsével Istvánnal, két lóval, és fedeles szekérrel. Hivatalosan kéretnek az illető törvényhatóságok tiszt urai, és a helyiségek elöljárói, hogy a megnevezett személynek hazamenő utjába szabad menetelt engedni, s szűkség esetében assistenciát szolgáltatni sziveskedjenek. Tartozván hazájába érkezve irt Toth Moyses ezen utlevél bémutatása melett a Nemes Háromszéki Tiszti Elöljáróságánál rögtön magát jelenteni.
Költ Szamosujváron szeptember 2-án 1845-ben. Utiköltség adatott 1 For és 20 krajcár.
Galgócai Rácz Péter
várnagy”
Sepsiszentgyörgyi Levéltár Fond 8 dos 5667 fil 91.
Toth Moyses a mai börtön épületét nem láthatta, mivel azt 1857–1860 között építették. Az U alakú háromemeletes épület, amelynek homlokzatán a következő felirat olvasható: Tartományi börtönnek építtetett 1857–1860 Anton Brűhe a Királyi és Császári Tartományi Börtön igazgatója, és Friedrich Kauba Császári és Királyi almérnök irányítása alatt.
Toth Moyses viszont láthatta azt a kápolnát, melyet a Veronában született Pietro Rivetti festő freskói ékesítenek. A szamosújvári börtön 1786-tól napjainkig mindig fogházként szolgált, azon kevés intézmények közé tartozik, amelyek rendeltetésén soha nem változtattak.
